A világ végén végül is ketten maradtak:

Na koncu konca na kraju sveta dvoje ostali:

az árva, árva ember

usamljen, usamljen čovek,

meg az árva, árva, árva

i usamljeno, usamljeno, usamljeno

emberiség.

čovečanstvo.

I na sav glas

És elindult

vičući krenuo

fönnhangon kiáltozván

čovek u čovečanstvu:

az ember az emberiségben:

„Gde si prijatelju moj, gde si nestao?”

„Hol vagy barátom, hova lettél?”

I na sav glas

vičući krenuo

És elindult

i čovečanstvo u čoveku:

fönnhangon kiáltozván

„Gde si prijatelju moj, gde si nestao?”

az emberiség is az emberben:

I tako

„Hol vagy barátom, hova lettél?”

su se u međusobnim

šupljinama, prolazima,

És így

pećinama

tekergőztek egymás

do kraja sveta ganjali.

üregeiben, járataiban,

Jer čovek

barlangjaiban

nije shvatio čovečanstvo,

a világ végezetéig.

i čovečanstvo

Mert az ember

nije shvatio čoveka.

nem tudott emberiségül,

és az emberiség

nem tudott emberül.