tisztelet neked csillogó magokkal bevetett

čast tebi blistavim zrnima posejano

éjszakai ég aki még pirkadat előtt

noćno nebo ko još pre zore

kalandozásra bátorítod a jámbor alvókat

smerne čmavale na avanture hrabriš

és a görbe horizonton csalóka remények

i na krivom horizontu sa zracima

fényével hitegeted őket

varljive nade ih zavaravaš

u tom trenu u nebeskoj štali

az égi istállóban e pillanatban

jedna zvezda otkida svoju priuzu

elszakítja kötelét egy csillag

i kao beskućnik u beskraj

és hontalanul zuhan

svetlosnih milenija pada

fényévezredek végtelenébe

jedina šansa za opstanak je

da se ne bi zajedno s njom

egyetlen esély a megmaradásra

u okeanu žudnje izgubili

hogy vele együtt el ne vesszünk

i kao krik galeba ne bi se

a vágyakozás óceánjában

razbili na hridinama stvarnosti

és ne csapódjunk a valóság

ako se ovako molimo:

gránitszirtjeihez mint sirálysikoly

čast tebi snu

ha így fohászkodunk:

tebi koji si me takvoj stvorio

da mogu dalje sanjariti

tisztelet neked álom

iz mojih koraka koji na kamenima

aki engem megteremtettél

odzvanjaju bolju budućnost proriči

hogy tovább álmodhassam magam

i sad mili udobno se smesti

köveken koppanó lépteimből

u nojim uspomenama neka te ponovo ljubim

jövendölj egy jobban élhető jövőt

neka tvoju zaboravljivost dan mog osmeha ozari

neka samo za jedan sat ili minut osetim

és most helyezkedj el kényelmesen

žar naše ljubavi i vidim odsjaj našeg leta

emlékeimben kedves hadd szeresselek újra

iznad brda Crkve potom ionako spraće sve

hadd tűzzön feledékenységedre mosolyom napja

potop zdravog razuma na što argumente ne nalazim

csak egyetlen órára vagy percre érezzem

i ne ostaje ništa drugo samo križanja na mom dlanu

szerelmünk lázát láthassam nyarunk villámlásait

na kojima jedne druge proćerdane godine obilaze

a Templom-hegy felett azután a józan ész özönvize

úgyis elmos mindent amire nem találok szavakat

és nem marad más csak a tenyeremben lévő keresztutak

amiken eltékozolt évek kerülgetik egymást