„Áron pedig mélyen” (Lv 10,4)

„A Aron duboko” (Lv 10,4)

Mikor a tűz megemésztette két fiát,

Kad mu je vatra oba sina progutala

– a testüket nem, a köntösüket nem,

m – ne njihova tela, ogrtače,

csak a lelküket –, a nép kiáltozott,

samo duče – narod galamio

és Áron hallgatott.

a Aron šutio.

Mikor kivitték a fiait, lelkük nélkül

Kad su mu sinove odneli, bez njihove duše

a testüket, köntösükben,

samo tela, u ogrtačima,

Izráel egész háza sírt,

čitav Israel plakao

és Áron hallgatott.

a Aron šutio.

A lisztáldozatot, a legszentebbet

Žrtvu brašna, ono sveto

megette, kovász nélkül,

pojeo, bez kvasca,

de a húst elégette,

ali meso spalio

és hallgatott.

i šutio.

Akkor Mózes rárivallt,

Tad ga Mojsije izgrdio

és szólt Áron.

i Aron govorio.

És Mózes hallgatott.

A Mojsije šutio.

Az Örökkévaló is hallgatott.

I Vekovit je šutio.