„És mind valami vagyon, azokat ösmérem, mert bánék a bogárhátúnál, belét, külét, sorsát és történelmét, életem eleje (közepe) egybeköpülődék véle… A bogár felett eljárt a szárnyas üdő.” (Esterházy Péter: Tizenhét hattyúk)

„I sve je neka sermija, sve spoznah, jer kod bube dejstvovao, nutrinu, vanjštinu, sudbinu i istoriju, početak (sredina) mog života s njom je ispremetan... Nad bubom preletiše vremešno vreme.“ (Peter Esterhazi: Sedamnajst labudova)

„A gépjármű jobboldalt elöl és hátul súlyosan megsérült.”

„Prednji i zadnji deo vozila teško je oštećen.“

(Egy ausztriai baleseti jegyzőkönyvből)

(Iz jednog austrijskog zapisnika udesa)

Ami belőled megmaradt, Bogár, ezerszer áldja azt az Ég;

To što je od tebe ostalo, Bubo, nek Nebo hiljadu puta blagoslovi;

nem nyolc szűkös évünk

kao što mnogi vele

nyűghozó ördöghintaja voltál,

nisi bio na đavoljem hintovu donosioc jada

mint vélik sokan:

naših osam oskudnih godina:

de kisded vagyonunkkal

nego sa našom golobradom svojinom

újra meg újra

opet i opet

mienkké mentett

za nas spašena

fehér angyal-batár,

bela anđeovska karuca,

(szövetségben a Fentvalóval

(u savezu sa Svemogućim

a megmentő bizony

spasioc sad zaista

most te valál!) ki édes jobbodat

ti bi!) ko svoju milu desnicu

kéretlen od’adtad,

nezvano halalio

hogy gonosz, fene fátum

da opak natamnik

vérbe ne köpülhesse őt,

ne bi ga u krv ronio,

aki nélkül

bez koga

ittlakásom e Földön

moje bivstvovanje na ovoj Zemlji

nem szürke, aprócska lepentő,

nije siva, sitna podsedlica,

nem is Szent György havának

nije ni zakašnjela, zla

megkésett, bajhozó tele,

zima meseca Đurđevskog,

csak halál, halál.

tek smrt, smrt.