Mit is mondanék anyámnak,

Šta bi mogao reći mami

ha egyszer váratlanul felhívna.

kad bi me jednom iznenada pozvala.

Hirtelen nem mondhatnék mást,

Naprečac ne bi mogao drugo reći,

üzennék át, hogy körülbelül mi

poručio bi preko, da smo mi uglavnom

dobro, a šta je sa tobom,

megvagyunk, na és veled mi van,

jesi li na grobu svež buket videla

láttad az új virágokat a síron,

i dal si čula, kako tvoj unuk kad je

és hallottad, ahogy érdeklődő kérdését

mravinjak čačkao sa znatiželjom

unokád hangyapiszkálgatás közben

postavio pitanje. Dakle sad u kom

pravcu se nalazi bakina ruka i noga.

nekünk szegezte. Hogy akkor most

Mi smo se samo zagledali,

merre van a mami keze, merre a lába.

baš tokom sađenja cveće,

Mi meg csak néztük egymást

počeli bi nešto objašnjavati,

a gyerek anyjával, épp virágültetés közben,

ali moguće je da smo samo pokazali,

bilo bi previše jednostavno odgovoriti.

elkezdtünk volna valamit magyarázni,

Zbog toga je skoro nemoguće. Kao što

de lehet, hogy csak mutattuk,

ne bi mogao na brzinu ni majci šta reći,

túl egyszerű lett volna válaszolni.

kad bi jednom iznenada nazvala,

Ezért szinte lehetetlen. Ahogy nem tudnék

i sa ocem bi se takmičila kome će slušalica

pripasti, što inače u životu nikad nisu radili.

mit mondani hirtelen anyámnak se,

Kao da u miru na nekom ostrvu žive

ha váratlanul tényleg felhívna egyszer,

Večere nam tako bez njih prolaze.

és egymás kezéből kapkodnák ki a kagylót

apámmal, ahogy életükben sohase tették.

Mintha egy szigeten, békében élnének

Így telnek most már nélkülük az esték.