Egy – kettő – három...

Jedan – dva – tri...

nyolc a hossza.

osam je cela dužina,

Két lépéssel mérem a szélet,

Sa dva koraka merim prikrajka...

Kérdőjelként lebeg az élet.

Život je pod znakom pitanja.

Egy – kettő – három...

Jedan – dva – tri...

tán egy hét is,

možda je i nedelja,

Vagy a hó vége még itt talál,

Il kraj meseca još me dočeka,

De fejem felett a halál.

Ali Smrt me svakako čeka.

Huszonhárom lennék

Dvadesetri bi imala

most júliusban.

sada jula...

Merész játékban számra tettem,

Broj sam u odvažnoj igri birala,

A kocka perdült. – Veszítettem.

Zaigrala se kocka. – Izgubila.*

1944. VI. 20.

Budimpešta, 20. VI. 1944.

*U tamnici napisana njena zadnja pesma.