Ki írná meg életem regényét 250 oldalon?
O mom životu ko bi napisao roman od 250 stranica?
Részletezve minden perverziót, fekete misét?
Potanko iznoseći svaku perverziju, crnu misu?
Szenvtelenségben tegyen túl mindenen,
Neka bude beskrajno ravnodušan
s legyen pontos, akár a Biblia.
i tačan poput Biblije.
Az első fejezet címe ez legyen:
Neka naslov prvog poglavlja bude:
Liszti László, a vérszomjas szodomita.
Ladislav Listi, krvožedan sodomit.
A leírás olyan pontos legyen,
Nek bude toliko tačan opis,
ha felolvassák, hasson úgy,
da kad naglas čitaju, neka deluje
akár egy alkimista varázsformula vagy egy őszinte pápista fohász.
kao čarobna frula alkimista ili iskren uzdah papiste.
Nevezze néven társaim a kéjben:
Moje drugare u slasti nek po imenu spominje:
Jancsit, a fiatal, mézes húsú szőke inast,
Ivicu, mladog, medenomesnatog, blondog šegrta,
unokatestvérem, Liszti János Kristóf szolgáját, a hamvas rozmaringot,
mog sinovca, slugu Kristofa Jovana Listija, pepeljastog ružmarina,
Girgellt (ó meddig csábítgattam! mennyi mágia,
Girgelu (o, koliko sam nju mamio! koliko čarolija,
férfias varázslat),
odvažnih vradžbina),
a beszari, hangos Dudás Györgyöt,
prezavog, glasnog Đura Dudaša,
és hát az égi amethystust,
i nebesku ametistu,
a szép Szentpéterit, persze.
lepotu iz Petrovgrada, naravno.
Aztán kell egy fejezet a csecsemőgyilkosságokról
Potom treba jedno poglavlje o čedomorstvima
(volt pár),
(bilo je nekoliko),
a médiát, az utókort érdekli az ilyesmi,
medije, potomstvo tako nešto interesira
s határtalan sikollyá fűszerez minden gügyögést.
i svako tepanje u bezgraničan krik začini.
A bécsi és a pozsonyi
Nemoj zaboraviti
kurvákról se feledkezz meg, ezt a fejezetet
ni drolje Beča i Bratislave, rezbarijama ilustriraj
illusztráld metszetekkel, legyenek rajta combok,
ovo poglavlje, sa bezbroj butina,
áradjon ki mindből a rossz szag, a betegség szele,
neka se iz svega vonj širi, vetar bolesti,
s jelöld az alkímia rendje szerint titkos jelekkel a kéjek fajait,
te prema redu alkimije vrste slasti tajnim znacima označi,
melyekben sosem volt igazán részem.
u kojima ustvari udela nikad nisam imao.
Én, Liszti László, hazafias szodomita,
Ja, Ladislav Listi, patriot sodomit,
ezt hagyom tinéktek: őrizzétek emlékezetetekben
to vam ostavljam: sačuvajte u mislima
életrajzom bármely fejezetét,
bilo koje poglavlje mog životopisa,
s akár kereszt tövébe a fekete kakast én,
i kao što sam ja crnog petla u podnožje raspeća,
ássátok bele életeiteket az enyém sírjába,
svoje živote u moj grob ukopajte,
s ha kísértetek bennem, az öt érzék roppant, barokk
i ako ste u meni, u ogromnom, baroknom zamku pet osetila
várkastélyában, ne szégyelljetek mást, csak
dovedeni u iskušenje, ni zbog čega drugog nemojte se stiditi
a gyáva alázatot.
sem bedne poniznosti.
Írd meg: Zrínyi voltam, a Magyar Márs költője,
Napiši: bio sam Zrinski, pesnik Mađarskog Marsa,
vele egy a legfőbb szerelemben,
isti on u vrućoj ljubavi,
s túlnőttem rajta, mint akaraton a tett.
i prerastao ga kao delo htenje.
Hazug, ki mást állít,
Laže ko nešto drugo tvrdi
s mit sem tud Jupiter rendeléseiről.
i ništa ne zna o porukama Jupitera.
A könyv térjen ki érdemeimre is, hazudjon, ha kell,
Knjiga nek i na moje zasluge osvrne, ako treba, nek laže,
az erénykatalógus akkor szép,
katalog vrlina tad je lep
ha teljesen hiteltelen, s mert másmilyen úgysem lehet,
ako je u potpunosti nerealan, a drugačiji ni ne može biti,
fogd velős rövidre, kurziváld,
što više skrati, apostrofiraj,
heréld ki, ha kell, akár a lovat.
ako treba, škopi, kao konja.
Valahogy fejezd be,
Završi nekako,
írd meg, hogy lefejeztek, Bécsben,
napiši da su mi u Beču odrubili glavu,
egy roppant téren, mert hamis pénzt verettem,
na nekom velikom trgu jer lažnog novca kovao,
s az első sorban sírtak szerelmeim, a gyertyákkal
u prvom redu moje ljubavi plakale, svećem
jöttek a bécsi kurvák, hogy megvilágosodott az ég,
uličarke iz Beča došle, i nebo se prosvetlilo,
majd nagy, unalmas,
pa velike, dosadne,
fekete varjak lepték el,
crne vrane preplavile
s az iszonyatos krákogásban semmi sem hallatszott.
i u užasnom gračanju ništa se nije čulo.
Ez így éppen elég,
Ovo je sasvim dovoljno,
ne fáradj újabb ötletekkel,
nemoj se novim idejama zamarati,
vagy ha mégis: mérgeztem is,
a ako ipak: i otrovao sam,
s véremből, mely a pallos alatt kifolyt,
s mojom krvlju koja je pod palošem iscurila,
démonok sarjadtak, s elevenen fojtottak meg két szüzet.
demoni su se rodili i dve device ugušili.
Á, ezt úgysem hinnék el.
Jok, to ne bi poverovali.
Vagy mégis?
Ili ipak?