Szüleimnek

Mojim roditeljima

“Kad bi kriknuo, iz redova anđela

„Hogyha kiáltanék, ki hallana engem

ko bi me čuo...?

az angyalok rendjéből…?”

Rajner Marija Rilke: Prva devinska elegija

Rainer Maria Rilke: Első duinói elégia

Na lotu „bubamara“

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)

petaka

sam dobila

A „bubamara”

ali moja radost

lottón öt pénzt

kratkog veka je bila,

nyertem,

jer danima i noćima

de nem lett tőle soká

samo ste me iskušavali:

jó a kedvem,

ti oče moj dečačkog izgleda

sa očima kumina,

mert napra-éj

odmah posle  prebolele

csak kísértettetek:

upale pluća

te köményszemű

sa samosvesnim omehom

kisfiú-apám,

u mornarskom odelu

tüdőgyulladásból

skoro pedeset godina

alighogy kikelve,

kasnije u kukovima

önhitt mosollyal,

sa čavlima,

matróz-öltözetben,

ali ushićeno:

more, more.

majd ötven évvel

I ti, majko moja,

később, megszögelt

lepotico Matulja

csípőddel,

i leta šezdesetšeste

de egyre csak rajongva:

miljenice

tenger, tenger.

dvojezične matrone Voloske,

statuo Leta,

S te, anyám,

u brocu si izlivena,

Matulji szépe,

dok me je Sunce

és hatvanhat nyarán

tek jedva, ako uopšte

kedvence az öreg Volosko

opržilo.

kétnyelvű matrónáinak,

Juče sam već plivala –

szobra a Nyárnak,

kao da ste vi

bronzba öntve,

daleko odbačenih krila

míg engem kínkeservesen

paru odavno

fogott, ha megfogott

razdvojenih školjki,

a Nap.

prodoran miris

vode po rusalki

Tegnap már úsztam –

zajedno sa mnom udisali.

mintha ti,

„kad bi kriknula...“

magát rég

možda bi voda u vidu tihog

kettétépő páros kagyló

„Non omnis moriar”-a odgovor dao.

messzesodródott szárnyai,

Malinska, 26. jula 2010.

velem szívtátok

volna be a víz

átható hableány-szagát.

„Hogyha kiáltanék…”

talán küldene választ a tenger,

halk „Non omnis moriar”-t.

Malinska, 2010. július 26-án