A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

Trećeg dana je najteže, trećeg dana.

Ácsorgok mélázva e kő-villany-szigeten:

Setno tumaram na stenovitom-električnom-ostrvu:

az Oktogonon.

na Oktogonu.

Csütörtök este van.

Četvrtak je uveče.

Nem átkozom magam.

Ne proklinjam sebe.

Nem siratom.

Ne oplakujem.

Kék, sárga, zöld, piros eső zuhog,

Plava, žuta, zelena, crvena kiša lije,

Lábamnál olaj-szivárvány-patakok

Uz nogu su mi uljani potoci duge

és föltorlódott esőhólyagok.

i nagomilani plikovi kiše.

Mint mozgékony-bőrű kaméleonok

Kao oči nalik od gline ispletenom krčagu

agyag-csipkekorsó szeme forog

kamelona sa okretnom kožom se vrte

a nyüzsgő buborék-állatok

oči od vodenih opni

vízhártya-szeme.

užurbanih životinja-mehura.

Csillámbársony-bőrük gyűrődik, mozog,

Naboraju im se kože od sjajnog samta

színét cseréli szín után.

boju za bojom menjaju.

Egymáson másznak a piros-taréjú eső-gyíkok.

Gomilaju se gušteri kiše sa crvenim krestama.

Ez a tér a virágzó kő-magány

Stenovita samoća u cvatu je taj trg,

Galapagos-szigete.

ostrvo Galapagosa.

Magam vagyok.

Sam sam.

A tér, mint kivilágított óriáskerék forog,

Trg se poput osvetljenog golemog koluta vrti,

hajói: taxik, autóbuszok, villamosok,

njegove lađe su: taksi, autobusi, tramvaji,

ablakai: a kirakatok,

prozori: izlozi,

ringyói: a födetlen ivarszervű gladióluszok.

flandre: gladiole s otkrivenim polenima.

Kék, sárga, zöld, piros eső zuhog.

Plava, žuta, zelena, crvena kiša lije.

Kiáltoznak az újságárusok.

Prodavci novina uzvikuju.

Hallgatnak a virágárusok.

Prodavci cveća šute.

Fák, tetők, kémények fölé fémvázak emelik

Iznad drveća, krovova, dimnjaka metalni skeleti dižu

a csönd állatfényvirágait,

sjaj cveća tišine,

az éj pillanat-lényeit,

tren bića noći,

elektromosság-szörnyeit.

električne grdosije.

Szívem az égre feszítve látja sorsát:

Srce mi svoju sudbu na nebo razapeto vidi:

mint óriás szines agyvelő,

kao ogroman šareni mozak

villany-térkép vibrál fölöttem:

nad mnom električna mapa vibrira:

Magyarország.

Mađarska.

A fénypont-falvak, városok,

Snopovi vetlosnih tačaka sela,

mint agysejtek, velő-dúcok,

gradova kao moždane ćelije,

a villanygolyók: a kék erek,

ganglioni, električne kugle:

tekervényei fénylenek.

plave žile svetle.

Jaj, emberek!

Jao, ljudi!

A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

Trećeg dana, trećeg dana je najteže.

Nem átkozom magam.

Ne proklinjam sebe.

Nem siratom.

Ne oplakujem.

S itt is, ott is az esőben kivirágzik

I tu, i tamo behari u kiši

a tető, a fal, az ég:

krov, zid, nebo:

fénypókhálóban fénypókocska,

u paučini od svetla pauk od svetla,

s fény-sejttódulással mozogva

i gomilanjem pomičnih svetlosnih ćelija

a hirdetések mimóza-levele

otvaraju se, okreću se, skupljaju se

nyílik, elfordúl, összehúzódik,

mimoza-listovi reklama,

mint mélytengerí rózsa-állat feje,

kao glava ruže-životinje sa dna mora

ha ringatózik,

ako se zaljulja,

tapogatózik.

ispipava.

Segíts, meg, emberiség!

Čovečanstvo, pomozi mi!

S az eső kristály-páfrányai alatt,

I ispod kristalnih paprata kiše

mint celofán-ősállatok:

kao praživotinje od celofana:

nylon-köpenyek, gumikabátok,

gumeni ogrtači, najlonkabanice,

átlátszó műanyag-zsákok

prozirne plastične vreće

zizegnek, zörögnek, izzanak.

šuštaju, zveketaju, znoje se.

Gyíkbőrbe bújt asszonyok,

Žene uvučene u kožu guštera,

kígyóbőrbe bújt férfiak.

muškarci uvučeni u kožu zmije.

És éhesek.

I gladni su.

És szomjasak.

I žedni su.

Kék, zöld, sárga, piros arccal

Plavim, zelenim, žutim, crvenim obrazima

tolonganak.

se tiskaju.

Ki tudja, hogy itt vacogva állok?

Ko zna da tu drhteći stojim?

Kinek vegyek most virágot?

Cveće kome da kupim?

Hol vannak a jóbarátok?

Gde su mi jarani?

Ki hallja meg, ha kiáltok?

Moj uzvik ko će čuti?

Nézem az esőt

Tebe tražeći

téged keresve.

promatram kišu.

Hívlak kékülő szavakkal.

Plavkastim rečima te zovem.

És piros, sárga, zöld

I crvenim, žutim, zelenim

fényvonalakkal

šarama svetlosti

óriás söröskorsót

veče u kišu

rajzol az esőbe az este.

ogromnu kriglu piva crta.

Megszületik az elmúlásba esve.

U prolaženje padajući se rodi.

Aranykorsóban aranysör pezseg,

U zlatnoj krigli zlatno pivo penuši,

aranykorsó okád villany-fürtöket.

zlatna krigla električne lokne bljuje.

Csurog a nyálkás kövezetre

Fosforna pena, električan fosfor

a foszforhab, villanyfoszfor.

curi na memljivu kaldrmu.

Hová megyek?

Kuda idem?

Mit énekelek?

Šta pevam?

"Ments meg uram engem a gonosztól!"

„Gospode spasi me od zlikovca!”

A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

Trećeg dana, trećeg dana je najteže.

El kéne szaladni.

Trebalo bi otrčati.

Itt kéne maradni.

Trebalo bi ostati.

Őgyelgek a villanysörhabon.

U električnoj peni tumaram.

Bár ordítoznék, mint a gyerek, aki valamit szeretne,

Bar da poput deteta koji nešto želi vrištim,

ordítoznék, de mindenki kinevetne.

vrištao bi ali bi me ismejali.

És fölmásznék rád villany-érháló-Magyarország,

I popeo bi se na tebe Mađarsko pletenico od električnih žila,

feküdnék neon-agyadon.

na neonskom mozgu bi ti ležao

hogy lássák az átsugárzott bordák

da bi mi se nabreklo srce

között megdagadt szívemet.

među prosvetljenim rebrima videlo.

Amely tied.

Koje tebi pripada.

De nem szabad. De nem lehet.

Ali se ne sme. Ali se ne može.

A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

Trećeg dana, trećeg dana je najteže.

Én nem kiáltok,

Ne vičem,

nem mondok átkot,

ne proklinjam,

csak állok az esős szivárvány-vadonban,

tek u prašumi-duge kiše stojim,

szájamból nagyanyám szava lobban:

u ustima mi bakine reči plamte:

"Ments meg uram az Egyszarvú lótól, a Négymellű madártól,

„Gospode, spasi me od Jednorognog konja, Četvorogrudne ptice,

ments meg uram a Pikkelyes kostól, a Vonító virágról,

gospode, spasi me od Krljušastog ovna, Cvilećeg cveta,

ments meg uram az Ugató békától, a Patás angyaltól,

gospode, spasi me od Lajave žabe, Kopitastog anđela,

ments meg uram engem, ments meg a gonosztól!"

gospode spasi me, spasi me od zlikovca!”

De kinek motyogok, kinek beszélek?

Ali kome mrmljam, kome pričam?

Kit ment meg a haláltól az ének?

Koga će pesma od smrti spasiti?

Hiszen én istent nevetve megtagadtam,

Pa ja sam boga olako porekao,

tövis-ággal vertem ágyékát, s elszaladtam.

slabinu sam mu trnovitom granom tukao i otrčao.

Lángomat isten-nagyra csavartam:

Svoj plamen na bogomdatu veličinu šarafio:

világ-rovarok perzselődnek benne hártyás nyálazással,

u njemu svetske bube se opnastom balenjem,

zöld könny-sistergéssel, zöld buborékolással.

zelenim šuštanjem suza, zelenim bubrenjem prže.

S most befonják fejemet

I sad mi glavu

a piros, kék, zöld villany-gyökerek.

crveni, plavi, zeleni električni koreni upleću.

Villany-ember leomló lila szakálla rámfolyik,

Odvaljena lila brada električnog čoveka curi na me,

mint csápnyaláb-köteg fojtogat, beborít.

kao svežanj nagomilanih pipaka guši, prekrije.

Csak te segíthetsz rajtam, jól tudom.

Dobro znam, tek ti mi možeš pomoći.

A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

Trećeg dana, trećeg dana je najteže.

Mit akarok?

Šta želim?

Mit akartam?

Šta sam hteo?

Magamat szívedbe kapartam,

U tvoje srce sam se uvukao

mint akna-tűzben a föld-anya

kao neočešljan mladi vojnik

hasába a bozontos-arcú kis katona:

u jeku paljbe u utrobu zemlje:

fölötte fény-halálfejek,

nad njim su mrtvačke glave svetla,

fém-levelek,

metalni listovi,

körötte rubint-szökőkutak, vér-legyek,

oko njega fontane od rubina, muhe krvi,

hús-cseppkő-szakadékok, lüktető-eres liánok,

provalije od mesa sige, liani kljucajućih žila,

szivárvány-szemhéjak, forgó szemgolyó-virágok.

kapci od duge, vrteći cvetovi očnih jabučica.

Mint embrió

Poput embriona

kuporgok ősszecsavartan lüktető, véres dzsungeledben:

čučam u tvojoj živosmotanoj, krvavoj prašumi:

ringatnak a lágyan-mozgó bordák,

mekopomična rebra me ljuljaju,

verdes vér-zuhatagod sistergése,

prštanje brzaka krvi, masni, kudravi

a belek zsíros, fodros remegése,

drhtaji creva me lupkaju,

hallgatom, hogy dolgozik, forr

slušam kako rade, ključaju

a máj, a vese, a tüdő, a foszfor,

bubrezi, pluća, jetra, fosfor,

nyitott szemem látja belső éjedet,

vidim tvoju unutrašnju noć,

s érzi átderengő testedet

moja ticala-pipkovi-oči

tapogató-csáp-szemem.

osećaju tvoje prozirno telo.

Világűröm vagy, s mélytengerem.

Moja vasiona si i dub mora.

Magam vagyok,

Sam sam.

Veled vagyok.

S tobom sam.

Kék, sárga, zöld, piros eső zuhog.

Plava, žuta, zelena, crvena kiša lije.

Kiforognak a mélyből a fény-állatok.

Životinje svetla se iz dubine izvrću.

S a villany-medúza-Magyarország,

Iznad mene elektrika-meduza-Mađarska,

a tenger agya libeg fölöttem,

mozak mora leluja

s úszik a világűr-medúza: a földgolyó

i vasiona-meduza: zemaljska kugla

a tejút-öbölben.

u zalivu kumove slame plovi.

Én elhiszem

Ja verujem

hogy puha álcádat leveted,

da skidaš meku obrazinu,

megépűl hited,

izgradi ti se vera

s arany-mozaik szárnyaid kibontod,

i raširiš zlatna-mozaik krila,

kigöngyölöd a nyálas, puha ragacsból,

odmotavaš iz sluzavog, mekanog lepka,

kitinszerkezete megszikkadt, megszilárdúl,

osuši se, očvrsne kitinska konstrukcija,

hártyája megszárad, kifeszűl,

usahne, razapinje njeno opno,

hogy kilüktetsz a kékeres lucsokból,

i kako istupiš iz bljuzgavice plavkastih žila

s az idő méhe csöndesen bezárúl.

tiho se zatvara maternica vremena.

Mert tudom, hogy a sorsom a te sorsod.

Jer znam, moja sudba je tvoja sudba.

Itt állok egyedűl.

Sam stojim ovde.

Ázott fejemet lehajtom.

Saginjem pokislu glavu.

A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

Trećeg dana, trećeg dana je najteže.

Csütörtök este van.

Četvrtak je uveče.

Nem átkozom magam.

Ne proklinjam sebe.

Nem siratom.

Ne oplakujem.

S elindulok hazafelé, ázottan, életre-szántan,

I pokislo, za život rešeno, u plavoj, zelenoj,

a kék, zöld, piros esőben, a szocializmus korszakában.

crvenoj kiši, u eri socijalizma kući krenem.