1. (Antarktisz felé)
1. (Prema Antarktiku)
dođi da nas dva na antarktik pobegnemo
gyere szökjünk meg antarktiszba ketten
nemoj predomišljati lud je ko se
ne töprengj sokat bolond ki visszaretten
od dugačkog puta polarnog mraza prestraši
a hosszú úttól a sarki hidegtől
biće nam tamo dobro i odjedanput sve će jasno biti
jól megy ott majd a sorunk és hirtelen minden eldől
prestaće pritisak krivice i skrivanja
megszűnik a szorongó bűn a rejtezkedés
oslobođen smeh poput ledenog kristala zveči
jégkristályként csörömpöl a bomló nevetés
sem očiju od nas ne vidi se ništa
egyéb se látszik belőlünk csak a szemünk
odatle čitamo šta se s nama događa
abból olvassuk le mi is történik velünk
ti moje promatraš ja tvoje ispitujem
én a tiédet faggatom te az enyémet lesed
jasno vidim u tebi želju tvog budućeg
tisztán látom benned jövendő gyermeked
potomka ko sad u tvojim ćelima se skriva
vágyát ki most sejtjeidben lapul
nestrpljivo čekajući kakva sudba ga čeka
feszengve várva sorsa hogy alakul
u polarnom mrazu možemo sebe zalediti
a sarki fagyban eltehetjük magunk
i u jednoj boljoj eri već ćemo se odlediti
egy jobb korra amelyben majd szépen felolvadunk
i uživati u kratkom proleću antarktika
s tobzódva éljük a rövid antarktiszi tavaszt
danas smo tek gomile leda koje je sunce ružno načeo
ma még csak jégtömbök egymás mellett akiket csúnyán kikezdett a nap
dođi sa mnom u antarktiku kao doma
gyere velem antarktiszba mintha haza
to je već zov leda ledenog srca
ez már a jég a fagyos szív szava
2. (Santa leda koja puca)
ne smem ni spavati
2. (Hasadó jégtábla)
čujem kako santa leda puca
na napuklom plovilu ispunjeni strahom
már elaludni sem merek
udvoje se savijamo
hallom a jégtábla reped
morna ti glava je na mom ramenu
ketten kuporgunk teli félelemmel
okean je nemiran
a hasadozó tutajon
šta još nas čeka
kába fejed a vállamon
jednom će puknuti naša santa leda
hánykolódik az óceán
danju i noću te držim da
mi tör még ezután reánk
na nemirnim vodama ne bi
jégtáblánk egyszer elhasad
odjedanput otplovili
éjjel nappal csak tartalak
već ni zaspavati ne smem
nehogy elússzunk hirtelen
ovako možda neću se ni probuditi
tovasodró vizeken
3. (Tajanstvena veza)
már elaludni sem merek
kakvo je to komešanje ispod leda
így talán fel se ébredek
ribe nas u rojevima prate
telo iza tela telo iznad tela
3. (Titkos kapocs)
u opalnoplavo obučen
divimo se tom kretanju
mi ez a nyüzsgés a jég alatt
u beskraj nestajanju
rajban követnek a halak
koliko ih stigne i gde
test test után test test fölött
saznati nikad niko neće
opálos kékbe öltözött
da ta na žar pripremljena riba je
csodáljuk ezt a vonulást
tajna veza šta nas spaja
a végtelenbe illanást
jedno smo telo samo prepolovljeni
hányan érkeznek meg s hova
u sredini blistave opljačkane
nem tudja meg senki soha
sante leda plovimo
hogy az a hal mit nyársra tűz
gde smo se sjedinili
titkos kapocs mely összefűz
ti i ja
egy test vagyunk mely kettőbe oszlott
4. (Zbrkan kalendar)
úszunk egy csillogó kifosztott
na uglu od kada živimo
jégtábla közepén
zalud računam
hol eggyéváltunk
kalendar je zbrkan
te meg én
a u našoj ruci
i busola čudan ples pleše
4. (Összezavarodott naptár)
te ni jedan od naših zavidnika
da nas prati
mióta élünk már a sarkon
i samo zato da bi
hiába számolom
štetio život prihvata
összezavarodott a naptár
u kojoj radost samoće
ahogy az iránytű is fura táncba kezd
menja se sa snagom ljubavi koja održava
kezünkben
baš to je čudo antrktika
és nem akadt egyetlen irigyünk sem
nije zanosan dar zemlje leda
aki utánunk eredve
tamo mi smo sa sobom doneli
csak azért is hogy ártson
5. (Nikad postojalo predeo)
vállalja e létet
sidro je dignuto
melyben a magány öröme
na obali koja se udaljava usamljenu
váltakozik a szerelem megtartó erejével
ranjenu cvokotajući koračajuću nadu
épp ez az antarktiszi csoda
ni žmirkajuće oko ne primeti
sudbu lađe u kretanju
nem jégország lelkes adománya
više sile određuju ja samo sa krme
mi vittük magunkkal oda
zaleđenu poput beskrajne
ozlede zaraslu uvalu mogu promatrati
5. (Sosemvolt táj)
ljuljam bolnu uspomenu
jednog nikad postojalog predela
a horgony felhúzva
jedne izostale slobode koja
a távolodó parton már a hunyorgó szem
samo tad i tamo živi
se fedezi föl a sebzetten is le-fel járkáló
gde inače čovek nesposoban živeti
magára maradt vacogó reményt
6. (cirkus se razvali)
a mozduló hajó sorsa fölött már
pored mene si se nalaktila
felső erők döntenek én csak a tatról
lice ti je zatvoren
nézhetem a jegesedő végtelen sebként
ispucalo
beforró öblöt
i dok krišom tvoje bore gledam
ringatom sajgó hideglelős
nabreklo dno nosa
emlékét egy sosemvolt tájnak
usne spuštenih rubova
egy tovamaradó szabadságnak mely
neznatne brkove
csak akkor és ott él ahol
perut na korenu kose
az ember különben képtelen élni
kao da strani svet promatram
zastideo sam se
6. (a cirkuszt lebontják)
pa to sam i do sada video
ruka bi na svoj uobičajen nežan put krenula
mellettem könyökölsz
kretnja na pola puta u vlastito htenje smrzne
arcod zárkózott
kako se sve udaljuje
cserzett
zaostaje obala i ti sa njom
s míg lopva fölleltározom pörsenéseid
nada koja na obali
duzzatag orrod tövét
ruke slamajući trčkara
lefittyenő ajkad szélét
ostaje sloboda vatra noći
kis bajuszkádat a korpát
naša lepota reč
hajad tövén
kao kad se cirkus
mintha idegen földrészt szemlélnék
polagano razvali
elszégyellem magam
neutešno
de hisz ezt mostanig is láthattam
u obrnutom redosledu
(1993-1994)
a kéz megindulna gyöngéd megszokott útjaira
félúton a mozdulat gondolatába fagy
ahogy minden távolodik
elmarad a part s vele te is
a parton a le-fel szaladgáló
kezeit tördelő remény
marad a szabadság az éjszakák tüze
szépségünk szavunk
mint mikor a cirkuszt
komótosan lebontják
vigasztalanul
fordított sorrendben
(1993-1994)