A külvárosok házai között élek a mezítelen lány és a durva káromkodások testvérségében gyakran ki akarok törni korlátaim közül

Među zgradama predgrađa u bratskoj zajednici sa golom devojkom i grubim psovkama provodim dane često zaželim vlastite ograde rušiti

a gondolat egy késszúrás itt minden pillanat egy szem a hétköznapok láncából

pomisao ubod noža je tu svaki tren alka u lancu svakodnevnica

de nem a könyörgés az ami a számon van nem a fájdalom sem a meghasonlás keserű vize érzem a kezed érintését és azt hogy egyszer kivezet engem a kerítés mögül ahol virágaim hervadnak

ali to što mi je u glavi nije molitva nije bol niti gorka voda razdora doticaj tvoje ruke osećam i to da će me jednom izvan one ograde gde mi cveće vene izvesti

érzem hogy a rosszat és jót egyformán megérdemlem az igazságos mérleg híve vagyok

osećam da i dobro i zlo jednako zaslužujem poklonik sam klackalice pravde

éles szemekkel és kemény kezekkel

izoštrenim vidom i tvrdim rukama

magányosan állok itt színekkel és formákkal telítve s mondanivalókkal

usamljeno ispunjen bojama i formama te idejama stojim tu

amik rólunk és miattunk szólnak

koje o nama i zbog nas govore

azoknak akik megértenek és azokról is akik nem értenek meg

onima koji me shvaćaju i onima koji me ne ne shvaćaju

ó napjaim

o moji dani

el nem veszthető napjaim a padlásszobákból műhelyekből országutakról

moji večno prisutni dani iz mansarda radionica drumova

és a vidám emlékű kocsmákból

i krčmi veselih uspomena

merre fordul az árnyék amin röpülök

u kom pravcu se okrenula senka na kojoj plovim

fekete vagy fehér ez a pont

crna ili bela je ta tačka

tengeren ringatnak hogy kiáltsak

na morima me ljujaju da povičem

hallgatok

šutim

alszom.

spavam.