Não sou eu que grito, é a terra que troa.

Nem én kiáltok, a föld dübörög,

Cuidado, cuidado, que Satã enlouqueceu;

Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,

encolhe-te nos fundos claros das fontes,

Lapulj a források tiszta fenekére,

cola-te aos vidros,

Símulj az üveglapba,

oculta-te atrás do brilho dos diamantes,

Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,

sob pedras, entre os insectos,

Kövek alatt a bogarak közé,

tu, coitado, coitado.

Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,

Com frescos aguaceiros na terra penetra –

Te szegény, szegény.

em vão te banhas em ti,

Friss záporokkal szivárogj a földbe -

só no outro podes teu rosto lavar.

Hiába fürösztöd önmagadban,

Sê o fio breve de uma erva

Csak másban moshatod meg arcodat.

e serás maior que o eixo do mundo.

Légy egy fűszálon a pici él

Oh, máquinas, aves, folhas, estrelas!

S nagyobb leszel a világ tengelyénél.

Nossa mãe estéril implora um filho.

Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!

Amigo, caríssimo, meu querido amigo,

Meddő anyánk gyerekért könyörög.

seja terrível, ou maravilhoso,

Barátom, drága, szerelmes barátom,

não sou eu que grito, é a terra que troa.

Akár borzalmas, akár nagyszerű,

Nem én kiáltok, a föld dübörög.