“Mesmo não tendo sido ouvida

„Ne tudja más, ne hallja más,

É para sempre a despedida.”

örökre szól a búcsúzás.”

(N. Mihalkov, paráfrase)

(N. Mihalkov-parafrázis)

Amigos, a canção chega a seu ponto

Ég veletek, barátaim, vége a dal-

final. Adeus. Meu túmulo está pronto.

nak. Engem most már vár a ravatal.

Poderia ter tido mais talento

Lehettem volna jobb, szorgalmasabb,

ou trabalhado mais. Não deu. Lamento.

de sajnos ennyire futotta csak.

Se bem que acontecer desta maneira

Kár, hogy így van, jó volna élni még,

seja um azar, admito, embora queira

másrészt, belátom, ennyi is elég,

viver mais, que bastou: não vale a pena

nincs rá okom – nem elégedetlenkedem:

queixar-me de uma vida bela e plena.

tartalmas és szép volt az életem.

Como esmeralda e jaspe no veludo,

S mint bársonyon smaragdok, jáspisok,

meses preciosos ainda são, contudo,

drága hónapok ékköve ragyog

gemas que ofuscam meu olhar contente;

még káprázó, boldog szemem előtt,

cada aurora e manhã ainda é um presente.

ajándék minden reggel, délelőtt,

Desfruto o que me resta e, glutão frente

kiélvezem a maradék időt,

a um gordo steak, roerei enquanto posso

mint ínyenc a húsos cubákokat

meus derradeiros dias rente ao osso.

– csontig lerágom végnapjaimat.