Pedra lançada ao ar, na tua terra

Föl-földobott kő, földedre hullva,

caindo, pequeno país, regressa

Kicsi országom, újra meg újra

sempre a casa teu filho.

Hazajön a fiad.

Visita torres em série, longe,

Messze tornyokat látogat sorba,

tem vertigens, entristece, no pó onde

Szédül, elbúsong s lehull a porba,

fora nascido cai.

Amelyből vétetett.

Desejoso de partir, não consegue

Mindig elvágyik s nem menekülhet,

fugir ao sentir húngaro, ou leve

Magyar vágyakkal, melyek elülnek

ou já de novo aceso.

S fölhorgadnak megint.

Sou todo teu no meu grande rancor,

Tied vagyok én nagy haragomban,

grande infiel nos cuidados de amor,

Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban

aflitivamente húngaro.

Szomorúan magyar.

Pedra lançada ao ar, triste sem qu'rer,

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,

pequeno país, tenho teu parecer

Kicsi országom, példás alakban

de maneira exemplar.

Te orcádra ütök.

E, ai!, é sempre vã qualquer ideia:

És, jaj, hiába, mindenha szándék,

cem vezes que me lances, voltarei

Százszor földobnál, én visszaszállnék,

cem vezes, afinal.

Százszor is, végül is.