那恐怖的天使今日隐去了身形，

A félelmetes angyal ma láthatatlan

在我体内沉默着，没发出一声尖叫。

és hallgat bennem, nem sikolt.

但有窸窣声传来，你警觉起来，

De nesz hallatszik, felfigyelsz,

那声响不过像是蚱蜢弹跳了一下，

csak annyi, mintha szöcske pattan,

你环顾四周，却不知那是谁。

szétnézel s nem tudod ki volt.

是他。只是今日他又谨慎起来。他在预备。

Ő az. Csak ujra óvatos ma. Készül.

保护我吧，既然你爱我。勇敢地爱我吧。

Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül.

只要有你同在，他便只得潜伏，可一旦

Ha vélem vagy, lapul, de bátor

你留下我独自一人，他便张狂起来。他从我灵魂

mihelyt magamra hagysz. Kikél a lélek

最底处爬出来，嘶叫着，嘶叫着控诉。

aljából és sikongva vádol.

这疯魔——如毒药般在我体内运作，

Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg

只是偶尔沉睡。他活在我里面，

s csak néha alszik. Bennem él,

却也存在于我之外。每当月夜

de rajtam kívül is. Mikor fehér

一片银白，他便踏着窣窣作响的凉鞋

a holdas éj, suhogó saruban

奔过草地，甚至在我母亲的墓中翻找。

fut a réten s anyám sírjában is motoz.

这一切值得吗？——他不停地追问她，

Érdemes volt-e? - kérdi tőle folyton

将她惊醒。他低语着，煽动着，语调令人窒息：

s felveri. Suttog neki, lázítva, fojtón:

你生下了他，却为此送了命！

megszülted és belehaltál!

他看着我，有时会提早

Rámnéz néha s előre letépi a naptár

撕下日历的下一页纸。

sorjukra váró lapjait.

“多久，又往何处？”

Már tőle függ örökre

从今往后，全凭他来决断。

meddig s hová. Szava

昨天夜里，

mint vízbe kő, hullott szivembe

他的话语坠入我心间，

tegnap éjszaka

如同石块坠入水中，

gyűrűzve, lengve és pörögve.

环漾，摇荡，打旋。

Nyugodni készülődtem épen,

我正要准备安歇，

te már aludtál. Meztelen

你已睡着了。我赤裸地

álltam, mikor megjött az éjben

站立，当他从夜色中走来

s vitázni kezdett halkan itt velem.

与我轻声争辩起来。

Valami furcsa illat szállt s hideg

空气里飘着一种古怪的气味，他的

lehellet ért fülön. "Vetkezz tovább! -

气息冰着我的耳廓。 “继续脱吧！——”

így bíztatott, - ne védjen bőr sem,

他这样怂恿着，“——连皮肤也不该再保护你，

nyers hús vagy úgyis és pucér ideg.

反正你本就是生肉和裸露的神经。

Nyúzd meg magad, hiszen bolond,

把它剥下来！说到底，夸耀一张皮

ki bőrével, mint börtönével henceg.

便如同夸耀一座牢狱，那才是傻子。

Csak látszat rajtad az, no itt a kés,

你身上的那一切不过是假象，

nem fáj, egy pillanat csupán, egy szisszenés!

喏，刀在这里，

不疼的，不过是一瞬间，不过是一声轻嘶！”

S az asztalon felébredt s villogott a kés.

而桌上那把刀——醒了，闪烁起来。