A félelmetes angyal ma láthatatlan

那恐怖的天使今日隐去了身形，

és hallgat bennem, nem sikolt.

在我体内沉默着，没发出一声尖叫。

De nesz hallatszik, felfigyelsz,

但有窸窣声传来，你警觉起来，

csak annyi, mintha szöcske pattan,

那声响不过像是蚱蜢弹跳了一下，

szétnézel s nem tudod ki volt.

你环顾四周，却不知那是谁。

Ő az. Csak ujra óvatos ma. Készül.

是他。只是今日他又谨慎起来。他在预备。

Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül.

保护我吧，既然你爱我。勇敢地爱我吧。

Ha vélem vagy, lapul, de bátor

只要有你同在，他便只得潜伏，可一旦

mihelyt magamra hagysz. Kikél a lélek

你留下我独自一人，他便张狂起来。他从我灵魂

aljából és sikongva vádol.

最底处爬出来，嘶叫着，嘶叫着控诉。

Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg

这疯魔——如毒药般在我体内运作，

s csak néha alszik. Bennem él,

只是偶尔沉睡。他活在我里面，

de rajtam kívül is. Mikor fehér

却也存在于我之外。每当月夜

a holdas éj, suhogó saruban

一片银白，他便踏着窣窣作响的凉鞋

fut a réten s anyám sírjában is motoz.

奔过草地，甚至在我母亲的墓中翻找。

Érdemes volt-e? - kérdi tőle folyton

这一切值得吗？——他不停地追问她，

s felveri. Suttog neki, lázítva, fojtón:

将她惊醒。他低语着，煽动着，语调令人窒息：

megszülted és belehaltál!

你生下了他，却为此送了命！

Rámnéz néha s előre letépi a naptár

他看着我，有时会提早

sorjukra váró lapjait.

撕下日历的下一页纸。

Már tőle függ örökre

“多久，又往何处？”

meddig s hová. Szava

从今往后，全凭他来决断。

mint vízbe kő, hullott szivembe

昨天夜里，

tegnap éjszaka

他的话语坠入我心间，

gyűrűzve, lengve és pörögve.

如同石块坠入水中，

Nyugodni készülődtem épen,

环漾，摇荡，打旋。

te már aludtál. Meztelen

我正要准备安歇，

álltam, mikor megjött az éjben

你已睡着了。我赤裸地

s vitázni kezdett halkan itt velem.

站立，当他从夜色中走来

Valami furcsa illat szállt s hideg

与我轻声争辩起来。

lehellet ért fülön. "Vetkezz tovább! -

空气里飘着一种古怪的气味，他的

így bíztatott, - ne védjen bőr sem,

气息冰着我的耳廓。 “继续脱吧！——”

nyers hús vagy úgyis és pucér ideg.

他这样怂恿着，“——连皮肤也不该再保护你，

Nyúzd meg magad, hiszen bolond,

反正你本就是生肉和裸露的神经。

ki bőrével, mint börtönével henceg.

把它剥下来！说到底，夸耀一张皮

Csak látszat rajtad az, no itt a kés,

便如同夸耀一座牢狱，那才是傻子。

nem fáj, egy pillanat csupán, egy szisszenés!

你身上的那一切不过是假象，

喏，刀在这里，

S az asztalon felébredt s villogott a kés.

不疼的，不过是一瞬间，不过是一声轻嘶！”

而桌上那把刀——醒了，闪烁起来。