Én tiltott csillagon születtem,

我生在一颗禁忌之星，

a partra űzve ballagok,

被放逐到岸边，独自前行。

az égi semmi habja elkap,

天国虚无的浪花攫住我，

játszik velem és visszadob.

将我玩弄，又抛回原地。

Nem is tudom, miért vezeklek?

我甚至不知道，自己为何赎罪。

Itt minden szisszenő talány,

这里的一切，都是嘶鸣的谜。

ne fusson el, ki lenn a parton,

但愿那个在这片沉陷的岸上

e süppedt parton rámtalál.

找到我的人，不要逃走。

S ne félj te sem, ne fuss előlem,

你也不要害怕，不要躲开我，

inkább csittítsd a szenvedést,

不如去平息这煎熬。

csukott szemmel szoríts magadhoz,

闭上眼睛，把我紧紧抱住，

szoríts merészen, mint a kést.

大胆地抱紧我，如同握紧一把刀。

Légy vakmerő, ítelj tiédnek,

你要横下心，把我判给你自己，

mint holtak lenn az éjszakát,

如同死者把黑夜判作自己所有。

vállad segítse gyenge vállam,

让你的肩支撑我孱弱的肩，

magam már nem birom tovább!

我已再无法独自承受。

Én nem kivántam megszületni,

我从未渴望降生于此，

a semmi szült és szoptatott,

是虚无生下我，又将我哺育。

szeress sötéten és kegyetlen,

爱我吧，阴沉地爱我、冷酷地爱我

mint halottját az itthagyott.

像留在人世的人，爱着他的死者。