Lyset hever langsomt sitt garn

A mellékudvarból a fény

fra bakgårdens ødslige grop.

hálóját lassan emeli,

Vårt kjøkken blir fylt av mørket,

mint gödör a víz fenekén,

dypt som på bunnen av tjernet.

konyhánk már homállyal teli.

Stillhet - en børste rører seg,

umerkelig skifter den plass.

Csönd, - lomhán szinte lábrakap

En pussflate river seg løs

s mászik a súroló kefe;

der hvor murveggen skaller av.

fölötte egy kis faldarab

Natten sukker på himmelen

azon tünődik, hulljon-e.

i oljeflekkete filler,

sitter på kanten av byen,

S olajos rongyokban az égen

trasker av sted over torget,

megáll, sóhajt az éj;

tenner månen for lysets skyld.

leül a város szélinél.

Fabrikker står som ruiner,

Megindul ingón át a téren;

men inne i dem fortettes

egy kevés holdat gyújt, hogy égjen.

det tunge, kompakte mørket

som et stillhetens fundament.

Mint az omladék, úgy állnak

Knipper av månestråler

a gyárak,

i veverienes ruter,

de még

ligger som bleknende tråder

készül bennük a tömörebb sötét,

over de nakne vevstoler.

a csönd talapzata.

I natt arbeides det ikke.

Motoren står der og tier,

S a szövőgyárak ablakán

maskinene vever grettent

kötegbe száll

veverskens skjøreste drømmer.

a holdsugár,

Lenger borte står jernverk,

a hold lágy fénye a fonál

stålverk, sementstøperier,

a bordás szövőszékeken

som kirkegårdsmausoleer.

s reggelig, míg a munka áll,

De vokttr over det dystre

a gépek mogorván szövik

oppstandelsens mysterium.

szövőnők omló álmait.

Katten på planken rører seg,

den overtroiske nattvakt

S odébb, mint boltos temető,

ser lyktemenn, lyssignaler.

vasgyár, cementgyár, csavargyár.

Dynamoenes tordivler

Visszhangzó családi kripták.

glitrer kjølig i rommene.

A komor föltámadás titkát

Togsignalfløytene.

őrzik ezek az üzemek.

Duggen pusler i halvmørket

i løv fra det veltede tre.

Egy macska kotor a palánkon

Duggen som pusler og puster,

s a babonás éjjeli őr

tynger veiens støvskyer ned.

lidércet lát, gyors fényjelet, -

På veien en politimann,

a bogárhátú dinamók

en kamerat med flyveblad,

hűvösen fénylenek.

som løper, lytter og veirer

snart lutende frem som en hund,

Vonatfütty.

lyttende bak seg som katten.

Kneipens gap spyr et usunt lys,

Nedvesség motoz a homályban,

lampen brenner halvkvalt inne

a földre ledőlt fa lombjában

bakom vinduets brekningspøl.

s megnehezíti

En arbeidsmann sitter ensom,

az út porát.

verten småsover, snøftende.

Gjesten glor arrig på veggen

Az úton rendőr, motyogó munkás.

og gråter i strie strømmer,

Röpcédulákkal egy-egy elvtárs

lar revolusjonen leve.

iramlik át.

De nattlige vann er stivnet

Kutyaként szimatol előre

og ligger som størknet metall.

és mint a macska, fülel hátra;

Vinden streifer langs strendene,

kerülő útja minden lámpa.

fri som en herreløs hund

med tørstig, dampende tunge.

Romlott fényt hány a korcsma szája,

Madrasser som tømmerflåter

tócsát okádik ablaka;

driver på nattlige strømmer.

benn fuldokolva leng a lámpa,

Pakkhuset er en strandet bark,

napszámos virraszt egymaga.

støperiet en jernlekter,

Szundít a korcsmáros, szuszog,

arbeideren ser i et syn

ő nekivicsorít a falnak,

et rødt spebarn i digelen.

búja lépcsőkön fölbuzog,

Alt er fuktig, fuktig og tungt.

sír. Élteti a forradalmat.

Muggen tegner og kartlegger

elendighetens landskap.

Akár a hült érc, merevek

Papir og filler og avfall

a csattogó vizek.

dekker det avslitte gresset

Kóbor kutyaként jár a szél,

på de ødslige markene.

nagy, lógó nyelve vizet ér

Papirflak letter og synker.

és nyeli a vizet.

Å, du natt,

dine klamme, klisne vindpust

Szalmazsákok, mint tutajok,

er som skitne lakners flagring.

úsznak némán az éjjel árján - -

Du henger fast på din himmel

som de forslitte plaggene

A raktár megfeneklett bárka,

henger fast på en vaskesnor.

az öntőműhely vasladik

Du, de fattiges natt, bli til kull!

s piros kisdedet álmodik

Brenn deg helt ut på mitt hjerte,

a vasöntő az ércformákba.

smelt jernet, smi jernet om til

en ambolt som ikke brister,

Minden nedves, minden nehéz.

en hammer med lynende klang

A nyomor országairól

og en seirende sverdklinge,

térképet rajzol a penész.

å, du natt!

S amott a kopár réteken

Natten er tung, dyster og tung.

rongyok a rongyos füveken

Brødre, nå vil jeg gå til ro.

s papír. Hogy’ mászna! Mocorog

Måtte utøy skåne vår kropp,

s indulni erőtlen...

sjelen beseire vår fattigdom.

Nedves, tapadós szeled mása

szennyes lepedők lobogása,

óh éj!

Csüngsz az egen, mint kötelen

foszló perkál s az életen

a bú, óh éj!

Szegények éje! Légy szenem,

füstölögj itt a szívemen,

olvaszd ki bennem a vasat,

álló üllőt, mely nem hasad,

kalapácsot, mely cikkan pengve,

- sikló pengét a győzelemre,

óh éj!

Az éj komoly, az éj nehéz.

Alszom hát én is, testvérek.

Ne üljön lelkünkre szenvedés.

Ne csipje testünket féreg.