Aldri helsa sola meg slik som nå!
Így még nem köszöntött rám a nap
Å, alle himlars juvel, med strålar som bryt gjennom grøne tåker,
ó egek ékszere, zöld párákon áttűző sugárzás
kor herleg landskapet er når du voggar det blidt i ditt fang av purpur!
milyen gyönyörű ez a táj, hogy rubint öledben dajkálod
Nå først skjønar eg kvifor gjætaren ber fram fromme kvad til di ære
ó csak most értem, hogy jámbor énekébe foglalt a pásztor
og kvifor biene lovsyng deg når dei flyg frå svermen og
hogy dicséreted zümmögik a méhek, ahogy kiszállnak a kasból
syg ditt lys og den ljuve nektar av blomar.
s mohón szürcsölik a fényt, a réti virágok édes borát.
Ser du deg sjølv i ein spegel av blåe vatn og rosa bekker,
Látod-e magad a kék tócsák és rózsaszín patakok tükrében
slik eg ser deg, med brennande krone til prydnad.
ahogyan én látlak égő koszorúd pompájában
symjande i eit uendeleg rom,
hogy úszol a felmérhetetlen távolok közt
til fryd og undring for gategutar?
magadhoz vonzod az utcagyerekek csodálkozását
Dei svale liljene let seg att utpå kvelden,
s a szűz liliomok, amik este becsukódnak
men opnar seg når du kjem, og sender sin ange imot deg.
jöttödre kinyílnak újból s feléd küldik illatukat.
Lik ein hyrding driv du himmelens svarte og kvite flokkar,
Mint pásztor tereled az ég fekete-fehér nyájait
jagar månen bort frå din veg og blendar små stjerner.
utadból elűzöd a holdat, megvakítod a csillagokat
Veit du kva godtfolk seier, kjenner du bønders lov-ord,
s hogyan beszél rólad a nép, ismered-e a parasztok hálaadó szavait,
høyrer du kvinnene tale om deg ute på stubbmark
az asszonyok tereferéjét, mikor rólad szólnak
eller ved brunnen, med barn under hjarta?
a sárga tarlón, vagy a kutaknál szívük alatt a magzattal.
Tallause songar og kvad er dikta til ære for deg,
Mennyit írtak rólad a költők, milyen dalokkal köszöntöttek
men du er ei evig kjelde og kan ikkje fangast i ord.
de te kimeríthetetlen és elszédíthetetlen vagy.
Eg sit på ein steinbenk her ved mitt hus, halvt i søvne ennå,
Itt ülök házam előtt a kőpadon s még félig álomban
og kjenner du stryk meg på hovudet, kjenner din varme nedover ryggen.
fejem búbján, gerincem csigolyáin érzem leheleted cirógatását.
Såleis blir diktet mitt til, det er blod av ditt blod,
Így születik ez az írás, belőled meríti vérét
og det svevar imot deg i rytmen av utbreidde venger.
s feléd száll kitárt szárnyai ritmusával.
Min kjærleik heng ved dine usynlege lipper,
Láthatatlan ajkadon csüng szerelmem
eg drøymer at du er bodberar, talsmann for ho som eg elskar.
és álmodom: kedvesem hírnöke és szószólója vagy
Skodar eg deg, da ser eg samstundes henne,
mikor téged nézlek, ugyanakkor látom őt is
korleis ho kjemmer sitt herlege raude hår i ein spegel
vörös szép haját fésüli éppen a tükör előtt
og ser på meg med det same dragande blikket,
s ugyanolyan elvarázsló tekintettel pillant felém
like dårande, like magisk som ditt.
amilyen mély és ellenállhatatlan a te pillantásod.
Og all den hjelp du har gitt i dei trengsels tider
És mindezeken túl mennyit segítettél nekünk
da fridoms tapre og trufaste søner
a romlás éveiben, mikor a szabadság hű fiai
fall som gras under kvinande ljåar,
úgy hullottak, mint kasza suhintása alatt a fű
da fangar fekk nye krefter av strålane dine,
mikor a rabok a te sugaraidból merítettek új erőt
da jødar vart jaga tvers gjennom heile Europa
mikor a zsidókat végighajtották Európán
og berre olje-dropane dine fall som balsam på smerte-bålet.
s csak a te olajcseppjeid hullottak a meggyötört lélek tüzére.
Ingen finst som ønskjer å skiljast frå deg.
Nincs közöttünk, aki elszakadni vágyna tőled.
Den som nemner ditt damn, syng som i rus ein lovsong til dine kyss,
Ma is és mindörökké, aki ajkára veszi neved
i dag og til evig tid.
részegen zengi csókjaid dicséretét.