Kanhende kjem ein gong den tid
Jöhet idő, hogy emlékezni
når ihugkomst krev meir enn plan -
bátrabb dolog lesz, mint tervezni –
langt større mot å søkje bak
bátrabb új hont a mult időkben
enn framover, slik vi er van?
fürkészni, mint a jövendőben –?
Eg ottast ei! — mitt land finst alt
Mi gondom! – áll az én hazám már,
meir vernande enn alle fjell.
védőbben minden magasságnál.
Eg går omkring og ser på ting
Csak nézelődöm, járok, élek,
og væpna sterkt, med ord: eit vell.
fegyvert szereztem, bűv-igéket.
Fortelje kor det landet finst
Már meg is osztom, ha elmondom,
som er så trygt? Eg opnar meg.
milyen e biztos, titkos otthon.
Muml fram eit vers av Petőfi:
Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,
Ein tryllering slær krans om deg.
köréd varázskör teremtődik.
Og vart vi herja nok ein gong
Ha új tatárhad, ha kufárhad
av tartar- eller kræmarkrek,
özönli el a tiszta tájat,
og vegar atter vrir på seg
ha útaink megcsavarodnak,
lik ormar som ein hard fot tek:
mint giliszta, ha rátapodnak:
med auga lukt, sei i deg sjølv
te mondd magadban, behunyt szemmel,
dei ord som ein gong verkeleg
csak mondd a szókat, miktől egyszer
av flygesand, av folk og hus
futó homokok, népek, házak
let landet Ungarn reise seg,
Magyarországgá összeálltak.
gløym ikkje av at fjell og elv
Dühöngő folyók kezesedtek,
— gjenstridig fjell og villfløymd foss
konok bércek – ezt ne felejtsed,
vart tamde når vi stolt gjekk inn
ha megyünk büszke szájjal vissza,
til løyndomen, og den hjalp oss.
mint várainkba, titkainkba.
Og trugsmål, dei er utan brodd,
Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet,
og dødens pil flyg langt forbi:
nem ölhet, mi csak ölne minket,
Sei berre fram ei trollskjorte,
mormolj magadra varázsinget,
rop ut i natta Berzsenyi.
kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.
Saml såman alt som du har sett
Míg a szabad mezőkön jártál,
med' du har vandra fritt omkring,
szedd össze, pajtás, amit láttál,
alt det du fekk av hjartet ditt,
mit szívvel, ésszel zsákmányoltál,
av jenter, munter prat og ting.
vidám vitáknál, leányoknál.
Som Noas ark ein gong vart fylt:
Mint Noé a bárkába egykor,
Éin art med av alle tankar
hozz fajtát minden gondolatból,
skal du ta, og illusjonar,
ábrándok árvult szerepét is,
drøymde dyr som i deg vankar.
álmaid állatseregét is.
I tusen år kan ord stå gøymt
Lapuljanak bár ezredévig
lik dvergemål når ingen spør,
némán, mint visszhang, ha nem kérdik,
men tordne høgt om tusen år
szavaid annál meglepőbbet
vil dine ord, om ikkje før.
dörögnek majd a kérdezőknek.
Så lytt til alt, og lær av det
Figyelj hát és tanuld a példát,
som talar sjølv når det er tyst:
a messzehangzóan is némát.
Møt fienden med muntert blikk
Karolva könyvem kebelemre,
med boka klemd imot ditt bryst.
nevetve nézek ellenemre.
For eg eig heim — om ingen stad,
Mert ha sehol is: otthon állok,
for røyndom er kva eg har røynd
mert az a való, mit én látok,
i syn: og støytest verda om
akkor is, ha mint délibábot,
eg eig ein heim, om i meg løynd.
fordítva látom a világot.
Slik bier eg som sendebod,
Igy maradok meg hírvivőnek
som vaktar for ein gravlagd skatt.
őrzeni kincses temetőket.
Skyt panna mi eit skot! Det som
Homlokon lőhetnek, ha tetszik,
fanst der til himmels flyg den natt.
mi ott fészkel, égbemenekszik.
1936
1936
Knut Ødegård og