Tramp ikke på dette pinte hjerte,

Ne tapossatok rajta nagyon,

det har tapt for mye av sitt blod,

Ne tiporjatok rajta nagyon,

dette slitte, trette, vakre hjerte,

Vér-vesztes, szegény, szép szivünkön,

som så gjerne ville overleve.

Ki, íme, száguldani akar.

Dette folk forfulgt av blodig opprør,

Baljóslatú, bús nép a magyar,

bærer preg av lidelse og vemod.

Forradalomban élt s ránk hozták

Skurkene, fordømt i sine graver,

Gyógyítónak a Háborút, a Rémet

gav oss krig og kalte det for helbred.

Sírjukban is megátkozott gazok.

Våre grå kaserner suser klangløst,

Tompán zúgnak a kaszárnyáink,

å, hvor mye blod de må erindre,

Óh, mennyi vérrel emlékezők,

disse sørgende, forstemte krypter

Óh, szörnyű, gyászoló kripták,

i en skyggedal av katafalker.

Ravatal előttetek, ravatal.

Vi var verdens dårer, vi magyarer,

Mi voltunk a földnek bolondja,

vi forpinte, lidende magyarer.

Elhasznált, szegény magyarok,

Du som seiret, hent din bleke seier:

És most jöjjetek, győztesek:

Til de Seirende er denne hilsen.

Üdvözlet a győzőnek.