Hundreogtreogførti skritt: lengda

Száznegyvenhármat léptem: ez a hossza

av minnesmerket. Lik eit bod som kjem

a szobor-sornak. Hírnök, ki megölt

med siste heider til dei millionar drepne

milliók végső tisztelgését hozza,

gjekk eg langs raden av statuar.

úgy mentem el rajvonaluk előtt.

Calvin, Knox, Farel, Béza. Og offiserar

Kálvin, Knox, Farel, Béza! S bika-fővel

dystre med tyrenakkar: Til krig for den sanne tru

a hadrakelt hit zord hadnagyai,

Wilhelmane! og Coligny og Cromwell

a Vilmosok! és Coligny és Cromwell

- såg alle ned på meg der. Og Bocskay, med øksa…

– ők néztek rám – s a szablyás Bocskay!...

Veik tilbake, var komen for nær: Meir avstand

Hátrálnom kellett közelükből: mindet

måtte eg ha for å sjå dei alle.

nem fogta össze csak messzibb tekintet.

Drog meg attende til hagen, til svale tre,

Fölhúzódtam a kert felé, a fákig

til den saklege kjøld i mitt indre.

s lelkemben is hűs tárgyilagosságig.

Og brått: som om dei stod

S most mintha ők

til kaserne-appell

álltak volna kaszárnya-számadáson

framfor auga mine,

az én szemem előtt,

stramt-militært,

feszesen-katonásan

nett stige fram

kilépvén éppen akkor

frå den høge fjellveggen der bak

a hátterül kapott nagy szikla-falból

og frå den andre, like veldige steinblokka

s abból a másik, épp oly teli tömbből,

- den forsteina tid.

a mögéjük kövesedett időből.

Kunne altså trø så langt fram, sjølv stivna

Addig jöhettek, maguk is meredt

inn i stein i solskinet, stein der alle ord

kövek a napfénybe, hol nem lehet

er tagna. Dei ord dei har att

szavuk már. Szavuk immár csak a tett,

er berre gjerningane, slik tida vil forklare dei.

mely idővel ad magyarázatot!

Døde, som står her i giv-akt, tal!

Holtak, vigyázz-ban állók, szóljatok!

Eller kan eg tale først?

Vagy előbb én beszélhetek?

De som «stod der, kunne ikkje anna»

Kik ott álltatok, "nem tehetve másképp",

fordi anten-eller: Fanst ikkje kompromiss,

mert ez vagy az, de megalkuvás nincsen,

dei lunkne vil gud spy ut,

mert a langyosat kiköpi az Isten,

de som lot dykkar meiningar etter dykk i ting, objekt

kik után tárgyként maradt fönn a szándék,

korleis står det til no med sanninga i dei knyttnevane

mennyi az igazság még öklötökben,

som for firehundre år sidan svor den heilage eiden

mely négy százada oly nagy esküt markolt,

og som står fast den dag i dag med bibel og sverd

mely kőbe s öröklétbe görcsösödten

strekt ut i stein-krampe?

tartja ma is a bibliát s a kardot?

Kva gav de til den saka de stræva etter

Mit adott, melyre fölgerjedt szerelmes

lidenskapleg som ein opphissa elskar - når

dühével törtetek, a cél, ahogy

målet var nådd?

elértétek?

De spør om det same?

Ti kérditek?

Og om

S ha nem lesz

det ikkje gleder dykk å høyre det?

örömötökre meghallanotok?

Men eg vil fortelje. Fordi det også piner meg.

Elmondom. Épp mert nékem is keserves.

De stod der, brennande av Guds Sanning,

Álltatok égve az Úr igazától;

og mot ein annan her, brennande av same eld.

állt szemközt épp oly tűzzel teli tábor;

Saka vart, som tusen gonger før, gjort av

aztán dönteni kezdett ezredegyszer

med våpen og eld.

az ész helyett a fegyver

Millionar av kroppar som vreid seg i smerte

s a láng.

for den evige sjelefrelse, vreid seg

Hogy várja örök üdv a lelket:

på slagmarker, i galgar, skafott

rángtak milliószám kínban a testek

pelar, hjul og i nye og sinnrikt uttenkte

csatamezőn, bitófán, vérpadon,

torturmaskinar, vreid seg i pine: Ut frå Jesus

karón, keréken, meg a fájdalom-

vaks det fram ein skog av krossar

szerzés új mestergépein; növesztett

tvers igjennom Europa, byar brann, halwille

egymással szemben erdőnyi keresztet

soldatar åt menneskekjøt forat «avgudsbiletet» her

Jézus példája, végig Európán;

og «den villfarne boka» der skulle brennast.

égtek, hogy égjen itt a kép s a "bálvány",

Så lenge som synd stod mot synda og eld mot elden

ott a "csalárd könyv" – városok és falvak,

stod byar i loge. Og ut av det kom

hol újra emberhúst faltak a félvad

- sigeren?

zsoldosok, eladdig míg tűz a tűzzel,

Nei, tida kom. Klok. Tålmodig

nem állt egymással szemben bűn a bűnnel,

og med ein slags humor.

eladdig, míg nem jött – a győzelem?

Kom tida.

Az idő. Okosan, türelmesen

Borgarar av dei to

s némi humorral.

herane og truene står enno i dag mot kvarandre.

A kétféle had

Enno i dag, også i mitt land. Dei gamle tårn

és hit várai szemközt állanak

på dei dystert kvitkalka og gullprydde kyrkjene skrell

ma is, az én hazámban is:

enno som kanonar kvar gong dei ringjer,

a zordon fehér-falú s arany-cifrázta templom

om søndagane

vén tornyai még ágyúként vitáznak

tordnar prestane over altara

minden beharangozáskor, vasárnap

etter gamal skikk, men komen ut på fortauga

papjaik bent még ősimód dörögnek,

helsar dei kvarandre over gata og syner med finger-teikn

de kijövet az utcán átköszönnek

kva klokkeslet og kor kortspelrunden skal stå, eller

s ujjon mutatják, hogy hány órakor

malle-kalaset med nokre små dansande glas skal vere.

s kinél lesz ferbli-kör vagy harcsa-tor

Vakkert slik.

s egy kis ital.

Gjorde det same om eg var prest:

Szép. Magam is helyeslem;

For «lat oss forstå kvarandre»!

ha pap vagyok, magam is így cselekszem:

Men var ikkje prisen

"értsük meg egymást!"

litt for høg, pesten som vara i tretti år

De nem volt nagy ár

d'Aibigné sitt raseri, Colignys død

mégis a harminc évi döghalál,

den uhemma Sankt Bartholomeus-natta

d'Aubigné dühe, Coligny halála,

det halve Tyskland, Europa som vart knekt

Szent Bertalan bosszútlan éjszakája,

i to, tyrkarane som stod her

fél Németország, a ketté törött

hundreogfemti år, og fedrelandet…

Európa s hogy itt volt a török

Dette var «sigeren»! Som var sendt oss

százötven évig és a mi hazánk... -

av gud. Han har jo så «soleklart demonstrert»: Det

Ez lett a "győzelem"! Ezt küldte ránk

var ikkje for han blodet flaut, men på grunn av han.

Isten azzal, hogy "napként kimutatta":

Slik var framtida. Først sett opp som ei pris:

nem érte folyt a harc, hanem miatta;

- men fanst der ein sigerherre som ikkje var

ilyen volt, mit díjul szánt, a jövő:

forutbestemt til å sigre?

mert volt-e vajon győztes, kit nem ő

De har sigra.

rendelt eleve győzni?

Djevelen sigra gjennom dykk.

Győztetek.

Tåpar var de, alle i hop. Heilt om!

Maga a Sátán győzött veletek!

Har ikkje rett til å gjere eit einaste steg fram!

Balekok voltatok, mind! Hátra arc!

Forsvinn inn i stein og tid!

Nincs jogotok egy lépés sem előre.

Tapt. Frå byrjinga av var kampen tapt!

Törlődjetek be kőbe és időbe.

- sa eg høgt og klart, lik ein som først

Elveszett – eleve! – a harc!

gjekk inn mot seg sjølv med si sanning.

mondtam keményen, mint aki magára

Også:

támad először is az igazával;

Fallitt. Fallitt har de spela! Kva vart det skrive

majd:

som utbyte på denne svarte tavla - dette kontinentet -

Megbuktatok! A haddal simára

med blanke støvlar, stolte herar? Ein einaste tåpeleg

törölt kontinens – e fekete tábla -

bokstav spela ut til strid, og ikkje eingong som vits

közepére mi iratott eredmény?

ny. Og det galdt berre Ungarn:

Egy betű, egy már tréfának sem új

Kvifor er keresztyén meire guddomleg enn keresztény?

buta betű s az is csak magyarul:

No. Så mykje meining har de destillert

mért több a keresztyén, mint a keresztény?

ut av blodet til alle desse døde.

Értelmet annyi millió halott

Millionar døde.

véréből ennyit párolhattatok,

Også de hogg Knuten over med sverdet:

midőn – feledve, kinek mi a dolga -

Hogg tvers gjennom Oppgava som venta på ditt mot

karddal csaptatok ti is a Csomóba:

og med sin venleik på at du skulle løyse knuten.

a Föladatba, mely épp a kötés

Dette er «utbytet».

kibogozásával szép és merész.

Men om - alt dette ikkje fanst?

Ez az "eredmény"!

- klang også i meg, venteleg, tårnet

És ha – ez se volna?!

på den eine sida mot tårnet på den andre

– kondult bennem is, ahogy várható volt,

(og ringde frå da av om kvarandre)

a tulsó torony az innen valóra

og steig i meg, knapt meire finsleg, dei to

(és attól fogva mind a kettő bongott)

grimme gamlingar i ordkamp:

s kelt ezredszer is – alig finomodva -

Gjætaren frå Tolna som alltid er tru mot dei styrande

bennem a két ős ádáz szó-birokra:

og preikaren frå Sárrét, sprengfylt av trass.

a mindig úrhitű tolnai pásztor

Kva var det som let dei gripa til våpen?

s a csupa dac sárréti prédikátor.

Han som reiser seg, er det ikkje det Onde han angrip?

Mert mi szorította kézbe a fegyvert?

Og om det no ikkje vart særleg kamp av det? Om «trua

Nem a Rossz ellen támadt, aki felkelt?

skulle døy» utan eit ord «i den rømerske skiten»?

S ha annyi sem lett volna harc? Ha szótlan

Og dei og verda ville fylgt den veg som vart dei vist

"hal el a hit" a "római mocsokban"?

av «tempel-kjøpmannen med tiara». Om det no

Ha arra tart eszme s világ, amerre

ikkje fanst ein einaste ein som gjorde motstand

a "tiarás templom-kufár" vezette,

mot synda, ja utan von men desto vakrare, slengjer ut

ha nincs, ki a bűnnek ellenszegül

at «eg kunne ikkje anna!» — kor stod vi da

s – ha úgy fordul, hát reménytelenül,

i dag? Ville kanskje sakne litt pine,

de csak annál szebb önfeláldozásképp -

blod, nokre lemlesta offer

odavágja, hogy "nem tehettem másképp!",

inkvisisjonar?

ma hol vagyunk?! Akkor tán elmarad

Ja om no Gustav Adolf

a kín, a vér, akkor nincs áldozat,

— til fånyttes kanskje — ikkje sette seg på krigshesten

nincs – inkvizició?!

og dei reine frå Toulouse ikkje ynskte våpentenest

Ha - bár "hiába" -

i staden for pliktarbeid

Gusztáv Adolf nem ül harci lovára,

ja valdensarane, husittane, Bocskays

jobbágy-iga helyett nem vágynak inkább

hajdu-ryttarar som verken kunne skrive eller be,

fegyvert ölteni a toulouse-i tiszták,

trur du det da ville vere fred — sjølv ein slik

valdeusok, husziták, Bocskay

som du nett flira av?

írást-imát se tudó hajdui,

Trur du det fanst eit Ungarn slik det no er

hiszed, hogy lett volna béke, olyan bár,

utan — Calvin?

amilyet az imént lemosolyogtál?

Eg trur ikkje det.

Hiszed, hogy volna olyan-amilyen

Eller annleis sagt: Ville du hatt

magyarság, ha nincs – Kálvin?

elektrisk lys i arbeidsromet ditt om ikkje Giordano

Nem hiszem.

Bruno gjekk i elden? Kor er opphavet

Vagy mást mondok: szobádban volna villany,

til at det no finst atomkraft, at du i morgón fyk

ha nem lép Giordano Bruno a tűzbe?

i ein rakett ut i verdsromet?

Hol kezdődött, hogy atomerő is van

Deira forteneste som ikkje vart skremde

S holnap rakétán repülsz ki az űrbe?

verken av bålet eller galeien -

Övék az érdem, kiket sem a máglya

ikkje eingong av nederlaga i krigane deira,

nem riaszthatott vissza, sem a gálya -

av «vonløysa» dukka alt opp, steg for steg.

sem harcaik bukása,

Og om dei såg eller ikkje såg sine mål:

a léptenként fölmeredő "hiába"!

I alle fall godt at det finst ingen veg tilbake.

Látták, vagy nem a céljuk,

Fortida som rykande styrta såman skauv dei

azt jól látták, hogy nincs visszafelé út;

fram slik krutet sprengjer blyet fram:

a mult, ahogy füst-vetve összeomlott,

Framover! og dei tok sin lagnad på seg —

úgy lökte őket, mint lőpor az ólmot:

Sei difor med meg, enno ein gong: Ære vere desse!

előre! és ők vállalták e sorsot -

Eg, soldaten som kjem med bod til dei, stod still

Mondd hát velem, hogy dicsőség reájuk!

og tenkte over kva eg kunne få:

Álltam némán, hírhozó katonájuk,

ikkje forklaringar av dei

már azt forgatva, hogy én mit kapok,

men av deira gjerningar, på same vis som bom

nem is őtőlük magyarázatot:

først kan svare for seg i vaksen alder.

a tettektől, melyek – akár a gyermek -

Sa til slutt. Til meg sjølv, som trøyst:

magukért csak felnőttsorban felelnek.

kven føremålet enn tilhøyrde

Végül, ezt mondtam, önvigasztalásképp:

kunne ikkje gud gjort det annleis.

volt bárkié a szándék,

1955

maga az Isten se tudhatta másképp.

Knut Ødegård og

1955