Hvem er det som våger å lese

Az ólak véres melegében

i stallenes blodige varme?

ki mer olvasni?

Hvem tør begi seg på vei

És ki mer

eller noe sted hen

a lemenő nap szálkamezejében,

i den flisete feltet av solnedgang,

az ég dagálya és

i tider av himmelflo

a föld apálya idején

og jordebbe?

útrakelni, akárhová?

Hvem er det som våger å stå

med lukkede øyne

Ki mer

på det laveste punkt,

csukott szemmel megállani

der hvor

ama mélyponton,

det alltid vil finnes et siste vink,

ott, ahol

et hustak,

mindíg akad egy utolsó legyintés,

et vidunderlig ansikt, eller bare

háztető,

en hånd, et nikk, en håndbevegelse?

gyönyörü arc, vagy akár

Hvem kan med rolig hjerte

egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?

senke seg ned i drømmen

som skyller over barndommens sorger

Ki tud

og løfte havet til sitt ansikt som en håndfull vann?

nyugodt szívvel belesimúlni

az álomba, mely túlcsap a gyerekkor

keservein s a tengert

marék vízként arcához emeli?

1972