Vær velsignet, herlige

Áldassál, gyönyörű

morgen som slår dine

reggel, ki meleg

varme bølger imot mitt ansikt

hullámaidat arcomba csapod,

når jeg trer ut

mikor szomorú

gjennom min triste port!

kapumon kilépek!

Guds fred er allerede

Már mögöttem az isten

bak meg, vær likevel

békéje, mégis

velsignet, herlige

áldassál, gyönyörű

kvarter som

negyedóra, aki

fører meg på den raske trikken

rohanó villamoson röpitesz

mot byen,

a város felé,

mot jobben,

a munka felé,

til fabrikken, kontoret, mot

gyárba, irodába, a kuli nap

tredemølledagens fengsel,

börtöne felé,

men som ennå lar strømme solskinnet

de a lelkeken, ablakokon még

igjennom sjelene, vinduene!

beöntöd a napfényt!

Kun ved slike stunder

Már csak ilyenkor

er jeg den jeg er,

vagyok, aki vagyok,

kun ved slike stunder kan jeg stjele

csak ilyenkor lophatom

inn i mine unge øyne

fiatal szemeimbe

det deilige livets varme,

az édes élet melegét,

solskinnets strømper

siető lányok lábairól

fra skyndsomme pikers ben,

a napsugár harisnyáját,

det unge begjærets forbudte veier,

az ifjú vágy tilos utjait,

— kun ved slike stunder

– már csak ilyenkor

er jeg min,

vagyok a magamé,

mine søskens,

csak ilyenkor a testvéreimé,

alles

mindenkié,

som nå

aki most

her og overalt

itt s mindenütt

haster sammen med meg

velem együtt rohan a rohanó

på de raske trikkene

villamosokon

mot pengene,

a pénz felé,

mot byen.

a város felé,

mot inkvisitor-arbeidets

az inkvizítor munka

misunte torturkammer,

irigyelt kínkamrái felé

og tenker igjennom alt som er vakkert

s végiggondolja mind, ami szép,

og gråter over det som er glede,

és elsiratja, ami öröm,

fordi dette er den siste

mert ez a végső

avskjed fra oss selv, dette minuttet

búcsú magunktól, ez a perc

før arbeidet på den solbelyste gaten:

a munka előtt, napos utcán:

dette minutt er vårt, de uthvilte

ez a perc a miénk, a pihent

sinnenes opprør, frihetens

érzékek lázadása, szabadság

daglige håp,

mindennapos reménye,

det eneste hellige kvarter

egyetlen szent negyedóra

mellom Gud og Kontoret:

Isten

Vær velsignet, herlige

és a Hivatal közt:

sporveisfart, gylne

Áldassál, gyönyörű

morgen, forat i det minste du

villamosút, arany

finnes fortsatt, - og hils

reggel, amiért legalább te

gladelig igjen

megmaradtál, – és köszöntsd

til dem som er på vei til å dø!

vissza

vígan a halni indulókat!