Engel fra himmelen - reis i hast

Mennyből az angyal menj sietve

Az üszkös, fagyos Budapestre.

til det frosne, sotete Budapest,

Oda, ahol az orosz tankok

Között hallgatnak a harangok.

der klokkene nå omsider har tiet

Ahol nem csillog a karácsony,

Nincsen aranydió a fákon,

for det veldige russiske tankstyranniet.

Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.

Mondd el nekik úgy, hogy megértsék.

Der julen ikke lenger får lov til å glitre,

Szólj hangosan az éjszakából:

Angyal vigyél hírt a csodáról.

der ingen gullgule nøtter får henge

Csattogtasd szaporán a szárnyad,

på trærne, kun frost, kulde, sult. Hvor lenge?

Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.

Ne beszélj nekik a világról,

Tal til dem, ikke la dem forvitre –

Ahol most gyertyafény lángol,

Meleg házakban terül asztal,

rop ut i mørket om det enn er tett:

A pap ékes szóval vigasztal,

Selyempapír zizeg, ajándék,

Engel, bær bud om Mirakelet!

Bölcs szó fontolgat, okos szándék.

Csillagszóró villog a fákról:

La det glimte i dine vinger, engel, fly,

Angyal, te beszélj a csodáról.

de venter deg ved morgengry.

Mondd el, mert ez világ csodája:

Egy szegény nép karácsonyfája

Tal til dem,

A Csendes Éjben égni kezdett -

És sokan vetnek most keresztet.

ikke om en verden der tente lys skinner

Földrészek népe nézi, nézi,

Egyik érti, másik nem érti.

på dekkede bord i varme hjem,

Fejük csóválják, sok ez, soknak.

Imádkoznak vagy iszonyodnak,

der presten bidrar med gode minner

Mert más lóg a fán, nem cukorkák:

Népek Krisztusa, Magyarország.

og gaver gis bort i pakt med dem,

És elmegy sok ember előtte:

der kloke og gode råd deles ut

A Katona, ki szíven döfte,

A Farizeus, aki eladta,

og himmelen stråler av stjerneskudd:

Aki háromszor megtagadta,

Vele mártott kezet a tálba,

Nei, engel, tal til dem om mirakelet fra Gud.

Harminc ezüstpénzért kínálta,

S amíg gyalázta, verte, szidta:

Fortell, for dette er Mirakelet:

Testét ette és vérét itta -

Most áll és bámul a sok ember,

et fattig folks fattige juletre

De szólni Hozzá senki nem mer.

tar til å skinne en Stille Natt et sted –

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,

Néz, mint Krisztus a keresztfáról.

mange er de som der korser seg.

Különös ez a karácsonyfa,

Ördög hozta vagy Angyal hozta -

All verdens folk stirrer,

Kik köntösére kockát vetnek,

Nem tudják, mit is cselekszenek,

noen forstår det, andre ei.

Csak orrontják, nyínak, gyanítják

Ennek az éjszakának a titkát,

”Dette er for mye”, de rister på hodet, forvirret.

mert ez nagyon furcsa karácsony:

A magyar nép lóg most a fákon.

Noen ber stille mens andre snur seg bort.

És a világ beszél csodáról,

Det som henger på treet er ikke julepynt, barn:

Papok papolnak bátorságról.

Az államférfi parentálja,

Men folkenes Kristus, nasjonen Ungarn.

Megáldja a szentséges pápa.

És minden rendű népek, rendek

Mange er de som går ham forbi:

Kérdik, hogy ez mi végre kellett.

Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?

Offiseren som stakk ham i siden,

Mért nem várta csendben a végét?

Mért, hogy meghasadt az égbolt,

disippelen som tre ganger fornektet ham,

Mert egy nép azt mondta: "Elég volt."

forræderen som dyppet i samme fat,

Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

som svek ham for sølv

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

og fariseernes hat

De most sokan kérdik, mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

mens han spottet ham, skjente og slo

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik -

åt av hans legeme, drakk av hans blod.

Ők, akik örökségbe kapták -:

Ilyen nagy dolog a Szabadság?...

Folkemengden står der og glor og glor,

Angyal vidd meg a hírt az égből,

men snakke til ham tør verken søster eller bror.

Mindig új élet lesz a vérből.

Találkoztak ők már néhányszor

Han taler ei heller mer, anklager ingen,

- a gyermek, a szamár, a pásztor -

Az alomban, a jászol mellett,

bare stirrer som Kristus fra korstreet ned.

Ha az Élet elevent ellett,

A Csodát most is ők vigyázzák,

Et forunderlig smertens juletre;

Leheletükkel állnak strázsát,

Mert Csillag ég, hasad a hajnal,

er det djevlehoven eller englevingen -

Mondd meg nekik - mennyből az angyal.

de som kaster lodd om hans klær,

1956, New York

de som ikke aner hva de gjør eller er,

som kun værer, klynker og føler som vet

om denne nattens hemmelighet?

Denne julen er i sannhet en forunderlig en:

Nå henger Ungarn på trærne – igjen.

Og verden taler om Mirakelet,

og prester preker om tapperhet,

og statsmenn berømmer det ungarske storsinnet,

og Paven i Rom lyser fred over minnet,

og all slags folk fra alle land

spør hvordan vel dette kunne gå an?

Hvorfor døde de ikke slik de skulle?

Hvorfor ventet de ikke rolig på ragnarok?

Hvorfor åpnet himmelen seg til fulle,

da et folk ropte: „Vi har fått nok”?

Er det da ingen blant dem som kan se

hva dette er som flommer som elver?

Hvorfor vel samfunnsordener rystes og skjelver?

Et folk skrek opp. Så ble det stille.

Nå spør mange: Hva hendte her? Var det så ille?

Hvem laget loven av skinn og bein?

De graver og spør, snur stein etter stein,

stotrende, ute av stand til å fatte,

disse som lenge har levd i dens skinn:

kan Friheten være så stor en ting?

Engel fra himmelen, bær dette bud:

Av blod springer nytt liv alltid ut.

De møttes, - eselet, hyrden og skalden -

i halmen ved siden av krybben, i stallen,

hver gang Liv fødte Liv igjen.

Og nettopp som den gang i Betlehem by

slår vekterne ring om Mirakelet på ny.

Med sine åndedrag står de vakt,

for stjernen skinner,

daggryet kommer med all sin prakt.

Fortell dem dét – engel fra himmelen.

New York 1956

bearbeidet av

Wolfgang Plagge

oversatt av