A mellékudvarból a fény

Lyset hever langsomt sitt garn

hálóját lassan emeli,

fra bakgårdens ødslige grop.

mint gödör a víz fenekén,

Vårt kjøkken blir fylt av mørket,

konyhánk már homállyal teli.

dypt som på bunnen av tjernet.

Stillhet - en børste rører seg,

Csönd, - lomhán szinte lábrakap

umerkelig skifter den plass.

s mászik a súroló kefe;

En pussflate river seg løs

fölötte egy kis faldarab

der hvor murveggen skaller av.

azon tünődik, hulljon-e.

Natten sukker på himmelen

i oljeflekkete filler,

S olajos rongyokban az égen

sitter på kanten av byen,

megáll, sóhajt az éj;

trasker av sted over torget,

leül a város szélinél.

tenner månen for lysets skyld.

Megindul ingón át a téren;

Fabrikker står som ruiner,

egy kevés holdat gyújt, hogy égjen.

men inne i dem fortettes

det tunge, kompakte mørket

Mint az omladék, úgy állnak

som et stillhetens fundament.

a gyárak,

Knipper av månestråler

de még

i veverienes ruter,

készül bennük a tömörebb sötét,

ligger som bleknende tråder

a csönd talapzata.

over de nakne vevstoler.

I natt arbeides det ikke.

S a szövőgyárak ablakán

Motoren står der og tier,

kötegbe száll

maskinene vever grettent

a holdsugár,

veverskens skjøreste drømmer.

a hold lágy fénye a fonál

Lenger borte står jernverk,

a bordás szövőszékeken

stålverk, sementstøperier,

s reggelig, míg a munka áll,

som kirkegårdsmausoleer.

a gépek mogorván szövik

De vokttr over det dystre

szövőnők omló álmait.

oppstandelsens mysterium.

Katten på planken rører seg,

S odébb, mint boltos temető,

den overtroiske nattvakt

vasgyár, cementgyár, csavargyár.

ser lyktemenn, lyssignaler.

Visszhangzó családi kripták.

Dynamoenes tordivler

A komor föltámadás titkát

glitrer kjølig i rommene.

őrzik ezek az üzemek.

Togsignalfløytene.

Duggen pusler i halvmørket

Egy macska kotor a palánkon

i løv fra det veltede tre.

s a babonás éjjeli őr

Duggen som pusler og puster,

lidércet lát, gyors fényjelet, -

tynger veiens støvskyer ned.

a bogárhátú dinamók

På veien en politimann,

hűvösen fénylenek.

en kamerat med flyveblad,

som løper, lytter og veirer

Vonatfütty.

snart lutende frem som en hund,

lyttende bak seg som katten.

Nedvesség motoz a homályban,

Kneipens gap spyr et usunt lys,

a földre ledőlt fa lombjában

lampen brenner halvkvalt inne

s megnehezíti

bakom vinduets brekningspøl.

az út porát.

En arbeidsmann sitter ensom,

verten småsover, snøftende.

Az úton rendőr, motyogó munkás.

Gjesten glor arrig på veggen

Röpcédulákkal egy-egy elvtárs

og gråter i strie strømmer,

iramlik át.

lar revolusjonen leve.

Kutyaként szimatol előre

De nattlige vann er stivnet

és mint a macska, fülel hátra;

og ligger som størknet metall.

kerülő útja minden lámpa.

Vinden streifer langs strendene,

fri som en herreløs hund

Romlott fényt hány a korcsma szája,

med tørstig, dampende tunge.

tócsát okádik ablaka;

Madrasser som tømmerflåter

benn fuldokolva leng a lámpa,

driver på nattlige strømmer.

napszámos virraszt egymaga.

Pakkhuset er en strandet bark,

Szundít a korcsmáros, szuszog,

støperiet en jernlekter,

ő nekivicsorít a falnak,

arbeideren ser i et syn

búja lépcsőkön fölbuzog,

et rødt spebarn i digelen.

sír. Élteti a forradalmat.

Alt er fuktig, fuktig og tungt.

Muggen tegner og kartlegger

Akár a hült érc, merevek

elendighetens landskap.

a csattogó vizek.

Papir og filler og avfall

Kóbor kutyaként jár a szél,

dekker det avslitte gresset

nagy, lógó nyelve vizet ér

på de ødslige markene.

és nyeli a vizet.

Papirflak letter og synker.

Å, du natt,

Szalmazsákok, mint tutajok,

dine klamme, klisne vindpust

úsznak némán az éjjel árján - -

er som skitne lakners flagring.

Du henger fast på din himmel

A raktár megfeneklett bárka,

som de forslitte plaggene

az öntőműhely vasladik

henger fast på en vaskesnor.

s piros kisdedet álmodik

Du, de fattiges natt, bli til kull!

a vasöntő az ércformákba.

Brenn deg helt ut på mitt hjerte,

smelt jernet, smi jernet om til

Minden nedves, minden nehéz.

en ambolt som ikke brister,

A nyomor országairól

en hammer med lynende klang

térképet rajzol a penész.

og en seirende sverdklinge,

S amott a kopár réteken

å, du natt!

rongyok a rongyos füveken

Natten er tung, dyster og tung.

s papír. Hogy’ mászna! Mocorog

Brødre, nå vil jeg gå til ro.

s indulni erőtlen...

Måtte utøy skåne vår kropp,

sjelen beseire vår fattigdom.

Nedves, tapadós szeled mása

szennyes lepedők lobogása,

óh éj!

Csüngsz az egen, mint kötelen

foszló perkál s az életen

a bú, óh éj!

Szegények éje! Légy szenem,

füstölögj itt a szívemen,

olvaszd ki bennem a vasat,

álló üllőt, mely nem hasad,

kalapácsot, mely cikkan pengve,

- sikló pengét a győzelemre,

óh éj!

Az éj komoly, az éj nehéz.

Alszom hát én is, testvérek.

Ne üljön lelkünkre szenvedés.

Ne csipje testünket féreg.