Így még nem köszöntött rám a nap
Aldri helsa sola meg slik som nå!
ó egek ékszere, zöld párákon áttűző sugárzás
Å, alle himlars juvel, med strålar som bryt gjennom grøne tåker,
milyen gyönyörű ez a táj, hogy rubint öledben dajkálod
kor herleg landskapet er når du voggar det blidt i ditt fang av purpur!
ó csak most értem, hogy jámbor énekébe foglalt a pásztor
Nå først skjønar eg kvifor gjætaren ber fram fromme kvad til di ære
hogy dicséreted zümmögik a méhek, ahogy kiszállnak a kasból
og kvifor biene lovsyng deg når dei flyg frå svermen og
s mohón szürcsölik a fényt, a réti virágok édes borát.
syg ditt lys og den ljuve nektar av blomar.
Látod-e magad a kék tócsák és rózsaszín patakok tükrében
Ser du deg sjølv i ein spegel av blåe vatn og rosa bekker,
ahogyan én látlak égő koszorúd pompájában
slik eg ser deg, med brennande krone til prydnad.
hogy úszol a felmérhetetlen távolok közt
symjande i eit uendeleg rom,
magadhoz vonzod az utcagyerekek csodálkozását
til fryd og undring for gategutar?
s a szűz liliomok, amik este becsukódnak
Dei svale liljene let seg att utpå kvelden,
jöttödre kinyílnak újból s feléd küldik illatukat.
men opnar seg når du kjem, og sender sin ange imot deg.
Mint pásztor tereled az ég fekete-fehér nyájait
Lik ein hyrding driv du himmelens svarte og kvite flokkar,
utadból elűzöd a holdat, megvakítod a csillagokat
jagar månen bort frå din veg og blendar små stjerner.
s hogyan beszél rólad a nép, ismered-e a parasztok hálaadó szavait,
Veit du kva godtfolk seier, kjenner du bønders lov-ord,
az asszonyok tereferéjét, mikor rólad szólnak
høyrer du kvinnene tale om deg ute på stubbmark
a sárga tarlón, vagy a kutaknál szívük alatt a magzattal.
eller ved brunnen, med barn under hjarta?
Mennyit írtak rólad a költők, milyen dalokkal köszöntöttek
Tallause songar og kvad er dikta til ære for deg,
de te kimeríthetetlen és elszédíthetetlen vagy.
men du er ei evig kjelde og kan ikkje fangast i ord.
Itt ülök házam előtt a kőpadon s még félig álomban
Eg sit på ein steinbenk her ved mitt hus, halvt i søvne ennå,
fejem búbján, gerincem csigolyáin érzem leheleted cirógatását.
og kjenner du stryk meg på hovudet, kjenner din varme nedover ryggen.
Így születik ez az írás, belőled meríti vérét
Såleis blir diktet mitt til, det er blod av ditt blod,
s feléd száll kitárt szárnyai ritmusával.
og det svevar imot deg i rytmen av utbreidde venger.
Láthatatlan ajkadon csüng szerelmem
Min kjærleik heng ved dine usynlege lipper,
és álmodom: kedvesem hírnöke és szószólója vagy
eg drøymer at du er bodberar, talsmann for ho som eg elskar.
mikor téged nézlek, ugyanakkor látom őt is
Skodar eg deg, da ser eg samstundes henne,
vörös szép haját fésüli éppen a tükör előtt
korleis ho kjemmer sitt herlege raude hår i ein spegel
s ugyanolyan elvarázsló tekintettel pillant felém
og ser på meg med det same dragande blikket,
amilyen mély és ellenállhatatlan a te pillantásod.
like dårande, like magisk som ditt.
És mindezeken túl mennyit segítettél nekünk
Og all den hjelp du har gitt i dei trengsels tider
a romlás éveiben, mikor a szabadság hű fiai
da fridoms tapre og trufaste søner
úgy hullottak, mint kasza suhintása alatt a fű
fall som gras under kvinande ljåar,
mikor a rabok a te sugaraidból merítettek új erőt
da fangar fekk nye krefter av strålane dine,
mikor a zsidókat végighajtották Európán
da jødar vart jaga tvers gjennom heile Europa
s csak a te olajcseppjeid hullottak a meggyötört lélek tüzére.
og berre olje-dropane dine fall som balsam på smerte-bålet.
Nincs közöttünk, aki elszakadni vágyna tőled.
Ingen finst som ønskjer å skiljast frå deg.
Ma is és mindörökké, aki ajkára veszi neved
Den som nemner ditt damn, syng som i rus ein lovsong til dine kyss,
részegen zengi csókjaid dicséretét.
i dag og til evig tid.