Száznegyvenhármat léptem: ez a hossza

Hundreogtreogførti skritt: lengda

a szobor-sornak. Hírnök, ki megölt

av minnesmerket. Lik eit bod som kjem

milliók végső tisztelgését hozza,

med siste heider til dei millionar drepne

úgy mentem el rajvonaluk előtt.

gjekk eg langs raden av statuar.

Kálvin, Knox, Farel, Béza! S bika-fővel

Calvin, Knox, Farel, Béza. Og offiserar

a hadrakelt hit zord hadnagyai,

dystre med tyrenakkar: Til krig for den sanne tru

a Vilmosok! és Coligny és Cromwell

Wilhelmane! og Coligny og Cromwell

– ők néztek rám – s a szablyás Bocskay!...

- såg alle ned på meg der. Og Bocskay, med øksa…

Hátrálnom kellett közelükből: mindet

Veik tilbake, var komen for nær: Meir avstand

nem fogta össze csak messzibb tekintet.

måtte eg ha for å sjå dei alle.

Fölhúzódtam a kert felé, a fákig

Drog meg attende til hagen, til svale tre,

s lelkemben is hűs tárgyilagosságig.

til den saklege kjøld i mitt indre.

S most mintha ők

Og brått: som om dei stod

álltak volna kaszárnya-számadáson

til kaserne-appell

az én szemem előtt,

framfor auga mine,

feszesen-katonásan

stramt-militært,

kilépvén éppen akkor

nett stige fram

a hátterül kapott nagy szikla-falból

frå den høge fjellveggen der bak

s abból a másik, épp oly teli tömbből,

og frå den andre, like veldige steinblokka

a mögéjük kövesedett időből.

- den forsteina tid.

Addig jöhettek, maguk is meredt

Kunne altså trø så langt fram, sjølv stivna

kövek a napfénybe, hol nem lehet

inn i stein i solskinet, stein der alle ord

szavuk már. Szavuk immár csak a tett,

er tagna. Dei ord dei har att

mely idővel ad magyarázatot!

er berre gjerningane, slik tida vil forklare dei.

Holtak, vigyázz-ban állók, szóljatok!

Døde, som står her i giv-akt, tal!

Vagy előbb én beszélhetek?

Eller kan eg tale først?

Kik ott álltatok, "nem tehetve másképp",

De som «stod der, kunne ikkje anna»

mert ez vagy az, de megalkuvás nincsen,

fordi anten-eller: Fanst ikkje kompromiss,

mert a langyosat kiköpi az Isten,

dei lunkne vil gud spy ut,

kik után tárgyként maradt fönn a szándék,

de som lot dykkar meiningar etter dykk i ting, objekt

mennyi az igazság még öklötökben,

korleis står det til no med sanninga i dei knyttnevane

mely négy százada oly nagy esküt markolt,

som for firehundre år sidan svor den heilage eiden

mely kőbe s öröklétbe görcsösödten

og som står fast den dag i dag med bibel og sverd

tartja ma is a bibliát s a kardot?

strekt ut i stein-krampe?

Mit adott, melyre fölgerjedt szerelmes

Kva gav de til den saka de stræva etter

dühével törtetek, a cél, ahogy

lidenskapleg som ein opphissa elskar - når

elértétek?

målet var nådd?

Ti kérditek?

De spør om det same?

S ha nem lesz

Og om

örömötökre meghallanotok?

det ikkje gleder dykk å høyre det?

Elmondom. Épp mert nékem is keserves.

Men eg vil fortelje. Fordi det også piner meg.

Álltatok égve az Úr igazától;

De stod der, brennande av Guds Sanning,

állt szemközt épp oly tűzzel teli tábor;

og mot ein annan her, brennande av same eld.

aztán dönteni kezdett ezredegyszer

Saka vart, som tusen gonger før, gjort av

az ész helyett a fegyver

med våpen og eld.

s a láng.

Millionar av kroppar som vreid seg i smerte

Hogy várja örök üdv a lelket:

for den evige sjelefrelse, vreid seg

rángtak milliószám kínban a testek

på slagmarker, i galgar, skafott

csatamezőn, bitófán, vérpadon,

pelar, hjul og i nye og sinnrikt uttenkte

karón, keréken, meg a fájdalom-

torturmaskinar, vreid seg i pine: Ut frå Jesus

szerzés új mestergépein; növesztett

vaks det fram ein skog av krossar

egymással szemben erdőnyi keresztet

tvers igjennom Europa, byar brann, halwille

Jézus példája, végig Európán;

soldatar åt menneskekjøt forat «avgudsbiletet» her

égtek, hogy égjen itt a kép s a "bálvány",

og «den villfarne boka» der skulle brennast.

ott a "csalárd könyv" – városok és falvak,

Så lenge som synd stod mot synda og eld mot elden

hol újra emberhúst faltak a félvad

stod byar i loge. Og ut av det kom

zsoldosok, eladdig míg tűz a tűzzel,

- sigeren?

nem állt egymással szemben bűn a bűnnel,

Nei, tida kom. Klok. Tålmodig

eladdig, míg nem jött – a győzelem?

og med ein slags humor.

Az idő. Okosan, türelmesen

Kom tida.

s némi humorral.

Borgarar av dei to

A kétféle had

herane og truene står enno i dag mot kvarandre.

és hit várai szemközt állanak

Enno i dag, også i mitt land. Dei gamle tårn

ma is, az én hazámban is:

på dei dystert kvitkalka og gullprydde kyrkjene skrell

a zordon fehér-falú s arany-cifrázta templom

enno som kanonar kvar gong dei ringjer,

vén tornyai még ágyúként vitáznak

om søndagane

minden beharangozáskor, vasárnap

tordnar prestane over altara

papjaik bent még ősimód dörögnek,

etter gamal skikk, men komen ut på fortauga

de kijövet az utcán átköszönnek

helsar dei kvarandre over gata og syner med finger-teikn

s ujjon mutatják, hogy hány órakor

kva klokkeslet og kor kortspelrunden skal stå, eller

s kinél lesz ferbli-kör vagy harcsa-tor

malle-kalaset med nokre små dansande glas skal vere.

s egy kis ital.

Vakkert slik.

Szép. Magam is helyeslem;

Gjorde det same om eg var prest:

ha pap vagyok, magam is így cselekszem:

For «lat oss forstå kvarandre»!

"értsük meg egymást!"

Men var ikkje prisen

De nem volt nagy ár

litt for høg, pesten som vara i tretti år

mégis a harminc évi döghalál,

d'Aibigné sitt raseri, Colignys død

d'Aubigné dühe, Coligny halála,

den uhemma Sankt Bartholomeus-natta

Szent Bertalan bosszútlan éjszakája,

det halve Tyskland, Europa som vart knekt

fél Németország, a ketté törött

i to, tyrkarane som stod her

Európa s hogy itt volt a török

hundreogfemti år, og fedrelandet…

százötven évig és a mi hazánk... -

Dette var «sigeren»! Som var sendt oss

Ez lett a "győzelem"! Ezt küldte ránk

av gud. Han har jo så «soleklart demonstrert»: Det

Isten azzal, hogy "napként kimutatta":

var ikkje for han blodet flaut, men på grunn av han.

nem érte folyt a harc, hanem miatta;

Slik var framtida. Først sett opp som ei pris:

ilyen volt, mit díjul szánt, a jövő:

- men fanst der ein sigerherre som ikkje var

mert volt-e vajon győztes, kit nem ő

forutbestemt til å sigre?

rendelt eleve győzni?

De har sigra.

Győztetek.

Djevelen sigra gjennom dykk.

Maga a Sátán győzött veletek!

Tåpar var de, alle i hop. Heilt om!

Balekok voltatok, mind! Hátra arc!

Har ikkje rett til å gjere eit einaste steg fram!

Nincs jogotok egy lépés sem előre.

Forsvinn inn i stein og tid!

Törlődjetek be kőbe és időbe.

Tapt. Frå byrjinga av var kampen tapt!

Elveszett – eleve! – a harc!

- sa eg høgt og klart, lik ein som først

mondtam keményen, mint aki magára

gjekk inn mot seg sjølv med si sanning.

támad először is az igazával;

Også:

majd:

Fallitt. Fallitt har de spela! Kva vart det skrive

Megbuktatok! A haddal simára

som utbyte på denne svarte tavla - dette kontinentet -

törölt kontinens – e fekete tábla -

med blanke støvlar, stolte herar? Ein einaste tåpeleg

közepére mi iratott eredmény?

bokstav spela ut til strid, og ikkje eingong som vits

Egy betű, egy már tréfának sem új

ny. Og det galdt berre Ungarn:

buta betű s az is csak magyarul:

Kvifor er keresztyén meire guddomleg enn keresztény?

mért több a keresztyén, mint a keresztény?

No. Så mykje meining har de destillert

Értelmet annyi millió halott

ut av blodet til alle desse døde.

véréből ennyit párolhattatok,

Millionar døde.

midőn – feledve, kinek mi a dolga -

Også de hogg Knuten over med sverdet:

karddal csaptatok ti is a Csomóba:

Hogg tvers gjennom Oppgava som venta på ditt mot

a Föladatba, mely épp a kötés

og med sin venleik på at du skulle løyse knuten.

kibogozásával szép és merész.

Dette er «utbytet».

Ez az "eredmény"!

Men om - alt dette ikkje fanst?

És ha – ez se volna?!

- klang også i meg, venteleg, tårnet

– kondult bennem is, ahogy várható volt,

på den eine sida mot tårnet på den andre

a tulsó torony az innen valóra

(og ringde frå da av om kvarandre)

(és attól fogva mind a kettő bongott)

og steig i meg, knapt meire finsleg, dei to

s kelt ezredszer is – alig finomodva -

grimme gamlingar i ordkamp:

bennem a két ős ádáz szó-birokra:

Gjætaren frå Tolna som alltid er tru mot dei styrande

a mindig úrhitű tolnai pásztor

og preikaren frå Sárrét, sprengfylt av trass.

s a csupa dac sárréti prédikátor.

Kva var det som let dei gripa til våpen?

Mert mi szorította kézbe a fegyvert?

Han som reiser seg, er det ikkje det Onde han angrip?

Nem a Rossz ellen támadt, aki felkelt?

Og om det no ikkje vart særleg kamp av det? Om «trua

S ha annyi sem lett volna harc? Ha szótlan

skulle døy» utan eit ord «i den rømerske skiten»?

"hal el a hit" a "római mocsokban"?

Og dei og verda ville fylgt den veg som vart dei vist

Ha arra tart eszme s világ, amerre

av «tempel-kjøpmannen med tiara». Om det no

a "tiarás templom-kufár" vezette,

ikkje fanst ein einaste ein som gjorde motstand

ha nincs, ki a bűnnek ellenszegül

mot synda, ja utan von men desto vakrare, slengjer ut

s – ha úgy fordul, hát reménytelenül,

at «eg kunne ikkje anna!» — kor stod vi da

de csak annál szebb önfeláldozásképp -

i dag? Ville kanskje sakne litt pine,

odavágja, hogy "nem tehettem másképp!",

blod, nokre lemlesta offer

ma hol vagyunk?! Akkor tán elmarad

inkvisisjonar?

a kín, a vér, akkor nincs áldozat,

Ja om no Gustav Adolf

nincs – inkvizició?!

— til fånyttes kanskje — ikkje sette seg på krigshesten

Ha - bár "hiába" -

og dei reine frå Toulouse ikkje ynskte våpentenest

Gusztáv Adolf nem ül harci lovára,

i staden for pliktarbeid

jobbágy-iga helyett nem vágynak inkább

ja valdensarane, husittane, Bocskays

fegyvert ölteni a toulouse-i tiszták,

hajdu-ryttarar som verken kunne skrive eller be,

valdeusok, husziták, Bocskay

trur du det da ville vere fred — sjølv ein slik

írást-imát se tudó hajdui,

som du nett flira av?

hiszed, hogy lett volna béke, olyan bár,

Trur du det fanst eit Ungarn slik det no er

amilyet az imént lemosolyogtál?

utan — Calvin?

Hiszed, hogy volna olyan-amilyen

Eg trur ikkje det.

magyarság, ha nincs – Kálvin?

Eller annleis sagt: Ville du hatt

Nem hiszem.

elektrisk lys i arbeidsromet ditt om ikkje Giordano

Vagy mást mondok: szobádban volna villany,

Bruno gjekk i elden? Kor er opphavet

ha nem lép Giordano Bruno a tűzbe?

til at det no finst atomkraft, at du i morgón fyk

Hol kezdődött, hogy atomerő is van

i ein rakett ut i verdsromet?

S holnap rakétán repülsz ki az űrbe?

Deira forteneste som ikkje vart skremde

Övék az érdem, kiket sem a máglya

verken av bålet eller galeien -

nem riaszthatott vissza, sem a gálya -

ikkje eingong av nederlaga i krigane deira,

sem harcaik bukása,

av «vonløysa» dukka alt opp, steg for steg.

a léptenként fölmeredő "hiába"!

Og om dei såg eller ikkje såg sine mål:

Látták, vagy nem a céljuk,

I alle fall godt at det finst ingen veg tilbake.

azt jól látták, hogy nincs visszafelé út;

Fortida som rykande styrta såman skauv dei

a mult, ahogy füst-vetve összeomlott,

fram slik krutet sprengjer blyet fram:

úgy lökte őket, mint lőpor az ólmot:

Framover! og dei tok sin lagnad på seg —

előre! és ők vállalták e sorsot -

Sei difor med meg, enno ein gong: Ære vere desse!

Mondd hát velem, hogy dicsőség reájuk!

Eg, soldaten som kjem med bod til dei, stod still

Álltam némán, hírhozó katonájuk,

og tenkte over kva eg kunne få:

már azt forgatva, hogy én mit kapok,

ikkje forklaringar av dei

nem is őtőlük magyarázatot:

men av deira gjerningar, på same vis som bom

a tettektől, melyek – akár a gyermek -

først kan svare for seg i vaksen alder.

magukért csak felnőttsorban felelnek.

Sa til slutt. Til meg sjølv, som trøyst:

Végül, ezt mondtam, önvigasztalásképp:

kven føremålet enn tilhøyrde

volt bárkié a szándék,

kunne ikkje gud gjort det annleis.

maga az Isten se tudhatta másképp.

1955

1955

Knut Ødegård og