S ha kiszakad ajkam, akkor is,

Også om mine leber skulle sønderrives

e vad, vad március évadán,

i denne vill-ville marstid,

izgatva bellül az izgatott

i feber med de febrile trær

fákkal, a harci márciusi

beruset av den martialske mars'

inni való

velsmakende

sós, vérizü széltől részegen,

salte, blodbitre vind

a felleg alatt,

under skyene,

sodrában a szörnyü malomnak:

mellom den gresselige mølles stener:

ha szétszakad ajkam, akkor is,

Også om mine leber skulle sønderrives

ha vérbe lábbad a dallal és

og sangen lar dem blodoverskylle

magam sem hallva a nagy Malom

og jeg, døv av den rasende mølles dur,

zugásán át, dalomnak izét

av mine sangers smak

a kinnak izén

kun får kjenne kvalens bitterhet,

tudnám csak érzeni, akkor is

hvor meget blod det

- mennyi a vér! -

allikevel rinner

szakadjon a véres ének!

må blodsangens strømmer tone!

Van most dicsérni hősöket, Istenem!

Nå finnes det helter å prise, min Gud!

van óriások vak diadalmait

kjempers blinde triumfer å rose

zengeni, gépeket, ádáz

maskiner å smigre og de

munkára hülni borogatott

glødende svelg, kanoner kjølt ned

ágyuk izzó torkait:

med kompresser til dødens bruk,

de nem győzelmi ének az énekem,

men min sang er ikke seierens,

érctalpait a tipró diadalnak

hverken vil jeg ære

nem tisztelem én,

den stampende triumfs jernsåler

sem az önkény pokoli malmát:

eller helvetes mølle av vold:

mert rejtek élet száz szele, március

For hundre sukk av skjult liv og

friss vérizgalma nem türi géphalált

mars' friske blodbølge tillater ikke

zengeni, malmokat; inkább

å besynge maskindød og dødsmøller,

szerelmet, embert, életeket,

bare mennesker, kjærlighet og liv,

meg nem alvadt fürge vért:

og det utspilte, raske blod.

s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is

Også mine leber skulle sønderrives

ez inni való sós vérizü szélben,

i denne godfriske, blodbitre salte vind

a felleg alatt,

under skyene

sodrában a szörnyü Malomnak,

mellom den gresselige mølles stener,

mely trónokat őröl, nemzeteket,

som søndermaler troner og nasjoner

százados korlátokat

splintrer århundregamle skranker til spon,

roppantva tör szét, érczabolát,

likeledes fortiders jernsøm

multak acél hiteit,

av stålsatt tro som til blodige filler

s lélekkel a testet, dupla halál

sammen river kropp og sjel

vércafatává

til en dobbel død,

morzsolva a szüz Hold arcába köpi

spytter den kyske måne i ansiktet,

s egy nemzedéket egy kerék-

bringer en hel generasjon

forgása lejárat:

med en eneste omdreining under hjulet:

én mégsem a gépet énekelem

Jeg vil allikevel ikke berømme maskiner,

márciusba, most mikor

nå i mars, når man

a levegőn, a szél erején

i luften, gjennom vindens makt

érzeni nedves izét

får kjenne den fuktige smak

vérünk nedvének, drága magyar

av vårt blods saft,

vér italának:

av vårt dyrebare ungarske blods drikk.

nekem mikor ittam e sós levegőt,

Sår ble min munn

kisebzett szájam és a szók

av denne salte vindens skjenk

most fájnak e szájnak:

og ordene smerter meg nå.

de ha szétszakad ajkam, akkor is,

Selv om mine leber skulle sønderrives

magyar dal március évadán,

i den ungarske sangs mars,

szélnek tör a véres ének!

bryter blodsangen opp i vinder.

Én nem a győztest énekelem,

Jeg besynger ikke seieren,

nem a nép-gépet, a vak hőst,

ikke menneskemaskinen, den forblindede helt,

kinek minden lépése halál,

hvis håndtrykk innebærer slaveri,

tekintetétől ájul a szó,

men den - hvem som helst - som vil komme,

kéznyomása szolgaság,

og som den første sier hint ord,

hanem azt, aki lesz, akárki,

som den første våger si det høyt,

ki először mondja ki azt a szót,

rope det ut, den modige, den tapre,

ki először el meri mondani,

trylleordet, ventet av hundretusener,

kiáltani, bátor, bátor,

det pustgivende, hellige,

azt a varázsszót, százezerek

menneskeforløsende, gjengivende,

várta lélekzetadó szent

nasjonsreddende, portsprengende,

embermegváltó, visszaadó,

befriende kostbare ord:

nemzetmegmentő, kapunyitó,

At det er nok nå! Nok! Endelig nok!

szabadító drága szót,

At freden må komme! Fred!

hogy elég! hogy elég! elég volt!

Fred! Endelig fred!

hogy béke! béke!

At vår kval er forbi!

béke! béke már!

Sov nå, den som vil,

Legyen vége már!

og den som lever, skal leve.

Aki alszik, aludjon,

Helten vil få ro og folket

aki él az éljen,

skal få håp.

a szegény hős pihenjen,

Alle klokker skal nå

szegény nép reméljen.

rope halleluja.

Szóljanak a harangok,

Til den nye mars oppstår

szóljon allelujja!

skal vi blomstre i fryd,

mire jön uj március,

arbeid og grav være

viruljunk ki ujra!

hver av oss tilmålt.

egyik rész a munkára,

Gud gi oss vin og hvete,

másik temetésre

vin for å kunne glemme!

adjon Isten bort, buzát,

O fred, fred!

bort a feledésre!

Var det endelig fred

Ó béke! béke!

og vår kval forbi.

legyen béke már!

Den som er død tilgir,

Legyen vége már!

ser himmelen blåne.

Aki halott, megbocsát,

Brødre, er det først bak oss

ragyog az ég sátra,

skal ingen mer se seg tilbake,

Testvérek, ha tul leszünk,

aldri mer spørre efter skyld,

sohse nézünk hátra!

blomster skal vi plante,

Ki a bünös, ne kérdjük,

elske og da forstå

ültessünk virágot,

vår verden fullstendig!

szeressük és megértsük

Arbeid og grav være

az egész világot:

hver av oss tilmålt.

egyik rész a munkára,

Gud gi oss vin og hvete,

másik temetésre:

vin for å kunne glemme!

adjon Isten bort, buzát,

bort a feledésre!