Nagymessziről ködölt a Bükk,

I tåken stiger fjerne fjell,

Gőzölt a sík, áradt az Ér

og sletten damper, elven flør,

S fáradt testemben hirtelen

i lyset fra en regnvåt mark

Ott, a záporverte mezőn

gror sangen i min trette kropp,

Piros dalra gyujtott a vér,

den røde sangen i mitt blod,

Piros dalra gyujtott a vér.

den røde sangen i mitt blod.

Szinte sercent, hogy nőtt a fű,

Jeg hører gress som knitrer grønt

Zengett a fény, tüzelt a Nap,

i spill av lys, i solens glød,

Szökkent a lomb, virult a Föld,

og knopper springer ut i løv

Táncolt a Föld, táncolt az Ég

mens jorden danser mot det blå,

S csókolt minden az Ég alatt

alt kysser under himmelen,

S csókolt minden az Ég alatt.

alt kysser under himmelen.

Káprázó, városi szemem

Jeg lukker øynene og ber,

Behúnyom ennyi csók előtt

ved synet av så mange kyss,

Rebegőn és nyugtalanul

en bønn for dette vakre syn,

És halkan kérem az Urat:

en hviskende, urolig bønn:

»Áldd meg ezt a csókos mezőt,

Velsign det landskap som jeg ser,

Áldd meg ezt a csókos mezőt.«

velsign det landskap som jeg ser.

Itt is, ott is asszony-csapat

En vårlig mark hvor kvinner står

Kapál, hol majd élet terem.

med hakker i den våte jord.

(Óh, mégis-mégis élni jó.)

(Så godt å leve likevel.)

Erősek és fiatalok

De står på rad, som unge trær,

S a lábuk térdig meztelen

med nakne føtter, nakne knær,

S a lábuk térdig meztelen.

med nakne føtter, nakne knær.