Mennyből az angyal menj sietve

Engel fra himmelen - reis i hast

Az üszkös, fagyos Budapestre.

Oda, ahol az orosz tankok

til det frosne, sotete Budapest,

Között hallgatnak a harangok.

Ahol nem csillog a karácsony,

der klokkene nå omsider har tiet

Nincsen aranydió a fákon,

Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.

for det veldige russiske tankstyranniet.

Mondd el nekik úgy, hogy megértsék.

Szólj hangosan az éjszakából:

Der julen ikke lenger får lov til å glitre,

Angyal vigyél hírt a csodáról.

der ingen gullgule nøtter får henge

Csattogtasd szaporán a szárnyad,

Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.

på trærne, kun frost, kulde, sult. Hvor lenge?

Ne beszélj nekik a világról,

Ahol most gyertyafény lángol,

Tal til dem, ikke la dem forvitre –

Meleg házakban terül asztal,

A pap ékes szóval vigasztal,

rop ut i mørket om det enn er tett:

Selyempapír zizeg, ajándék,

Bölcs szó fontolgat, okos szándék.

Engel, bær bud om Mirakelet!

Csillagszóró villog a fákról:

Angyal, te beszélj a csodáról.

La det glimte i dine vinger, engel, fly,

Mondd el, mert ez világ csodája:

de venter deg ved morgengry.

Egy szegény nép karácsonyfája

A Csendes Éjben égni kezdett -

Tal til dem,

És sokan vetnek most keresztet.

Földrészek népe nézi, nézi,

ikke om en verden der tente lys skinner

Egyik érti, másik nem érti.

Fejük csóválják, sok ez, soknak.

på dekkede bord i varme hjem,

Imádkoznak vagy iszonyodnak,

Mert más lóg a fán, nem cukorkák:

der presten bidrar med gode minner

Népek Krisztusa, Magyarország.

og gaver gis bort i pakt med dem,

És elmegy sok ember előtte:

A Katona, ki szíven döfte,

der kloke og gode råd deles ut

A Farizeus, aki eladta,

Aki háromszor megtagadta,

og himmelen stråler av stjerneskudd:

Vele mártott kezet a tálba,

Harminc ezüstpénzért kínálta,

Nei, engel, tal til dem om mirakelet fra Gud.

S amíg gyalázta, verte, szidta:

Testét ette és vérét itta -

Fortell, for dette er Mirakelet:

Most áll és bámul a sok ember,

De szólni Hozzá senki nem mer.

et fattig folks fattige juletre

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,

tar til å skinne en Stille Natt et sted –

Néz, mint Krisztus a keresztfáról.

Különös ez a karácsonyfa,

mange er de som der korser seg.

Ördög hozta vagy Angyal hozta -

Kik köntösére kockát vetnek,

All verdens folk stirrer,

Nem tudják, mit is cselekszenek,

Csak orrontják, nyínak, gyanítják

noen forstår det, andre ei.

Ennek az éjszakának a titkát,

mert ez nagyon furcsa karácsony:

”Dette er for mye”, de rister på hodet, forvirret.

A magyar nép lóg most a fákon.

Noen ber stille mens andre snur seg bort.

És a világ beszél csodáról,

Papok papolnak bátorságról.

Det som henger på treet er ikke julepynt, barn:

Az államférfi parentálja,

Megáldja a szentséges pápa.

Men folkenes Kristus, nasjonen Ungarn.

És minden rendű népek, rendek

Kérdik, hogy ez mi végre kellett.

Mange er de som går ham forbi:

Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?

Mért nem várta csendben a végét?

Offiseren som stakk ham i siden,

Mért, hogy meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta: "Elég volt."

disippelen som tre ganger fornektet ham,

Nem érti ezt az a sok ember,

forræderen som dyppet i samme fat,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

som svek ham for sølv

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik, mi történt?

og fariseernes hat

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

mens han spottet ham, skjente og slo

Hebegve, mert végképp nem értik -

Ők, akik örökségbe kapták -:

åt av hans legeme, drakk av hans blod.

Ilyen nagy dolog a Szabadság?...

Folkemengden står der og glor og glor,

Angyal vidd meg a hírt az égből,

Mindig új élet lesz a vérből.

men snakke til ham tør verken søster eller bror.

Találkoztak ők már néhányszor

- a gyermek, a szamár, a pásztor -

Han taler ei heller mer, anklager ingen,

Az alomban, a jászol mellett,

Ha az Élet elevent ellett,

bare stirrer som Kristus fra korstreet ned.

A Csodát most is ők vigyázzák,

Leheletükkel állnak strázsát,

Et forunderlig smertens juletre;

Mert Csillag ég, hasad a hajnal,

Mondd meg nekik - mennyből az angyal.

er det djevlehoven eller englevingen -

1956, New York

de som kaster lodd om hans klær,

de som ikke aner hva de gjør eller er,

som kun værer, klynker og føler som vet

om denne nattens hemmelighet?

Denne julen er i sannhet en forunderlig en:

Nå henger Ungarn på trærne – igjen.

Og verden taler om Mirakelet,

og prester preker om tapperhet,

og statsmenn berømmer det ungarske storsinnet,

og Paven i Rom lyser fred over minnet,

og all slags folk fra alle land

spør hvordan vel dette kunne gå an?

Hvorfor døde de ikke slik de skulle?

Hvorfor ventet de ikke rolig på ragnarok?

Hvorfor åpnet himmelen seg til fulle,

da et folk ropte: „Vi har fått nok”?

Er det da ingen blant dem som kan se

hva dette er som flommer som elver?

Hvorfor vel samfunnsordener rystes og skjelver?

Et folk skrek opp. Så ble det stille.

Nå spør mange: Hva hendte her? Var det så ille?

Hvem laget loven av skinn og bein?

De graver og spør, snur stein etter stein,

stotrende, ute av stand til å fatte,

disse som lenge har levd i dens skinn:

kan Friheten være så stor en ting?

Engel fra himmelen, bær dette bud:

Av blod springer nytt liv alltid ut.

De møttes, - eselet, hyrden og skalden -

i halmen ved siden av krybben, i stallen,

hver gang Liv fødte Liv igjen.

Og nettopp som den gang i Betlehem by

slår vekterne ring om Mirakelet på ny.

Med sine åndedrag står de vakt,

for stjernen skinner,

daggryet kommer med all sin prakt.

Fortell dem dét – engel fra himmelen.

New York 1956

bearbeidet av

Wolfgang Plagge

oversatt av