der wind die nacht der endlose schneefall vielleicht

a szél az éjszaka a végtelen havazás talán

ezek a vadromantikus dolgok igen ezek talán és

diese wildromantischen dinge ja diese vielleicht und

a hold a vakító fekete nap és a sötétség

mélyén suhogó átvérzett köpenyek – látod

der mond die grelle schwarze sonne und die in der tiefe

látod ilyen könnyen írom már a verset

hát ilyen könnyen csúszol ki a készségesen

der finsternis brausenden blutgetränkten mäntel - siehst du

zuhogó szavak közül a semmibe. közben csak mennek

mennek az éjszakák mint arctalan komor katonák

siehst du so leicht schreibe ich bereits die gedichte

vonulnak a rettegéstől megáradt falak között az éjszakáim

amit meg lehet mutatni, nem lehet elmondani

und so leicht rutschst du unter den bereitwillig

éjszakáim megáradt falai között vonulnak a rettegéstől

arctalan komor katonák mennek csak mennek az éjszakák

strömenden wörtern ins nichts. inzwischen gehen immerfort

mennek a semmibe. közben zuhogó szavak közül

készségesen csúszol ki: hát ilyen könnyen

die nächte sie gehen wie gesichtslose dumpfe soldaten

a verset már ilyen könnyen írom – látod

látod zuhogó köpenyek átvérzett sötétség mélyén és

ziehn meine nächte zwischen wänden die vor angst angeschwollen sind dahin

a nap a vakító fekete hold és talán ezek igen

a vadromantikus dolgok talán ezek

was man zeigen kann, kann man nicht sagen

a végtelen havazás az éjszaka a szél

zwischen den hochgestiegenen wänden meiner nächte ziehen die vor angst

gesichtslosen dumpfen soldaten dahin sie gehen immerfort die nächte

gehen ins nichts. inzwischen rutschst du bereitwillig unter strömenden

wörtern weg: nun so leicht

das gedicht so leicht schreibe ich es – siehst du

siehst die fallenden mäntel in der tiefe blutgetränkter finsternis und

die sonne der grelle schwarze mond und diese vielleicht ja

die wildromantischen dinge vielleicht diese

der endlose schneefall die nacht der wind