a szél az éjszaka a végtelen havazás talán

der wind die nacht der endlose schneefall vielleicht

ezek a vadromantikus dolgok igen ezek talán és

a hold a vakító fekete nap és a sötétség

diese wildromantischen dinge ja diese vielleicht und

mélyén suhogó átvérzett köpenyek – látod

látod ilyen könnyen írom már a verset

der mond die grelle schwarze sonne und die in der tiefe

hát ilyen könnyen csúszol ki a készségesen

zuhogó szavak közül a semmibe. közben csak mennek

der finsternis brausenden blutgetränkten mäntel - siehst du

mennek az éjszakák mint arctalan komor katonák

vonulnak a rettegéstől megáradt falak között az éjszakáim

siehst du so leicht schreibe ich bereits die gedichte

amit meg lehet mutatni, nem lehet elmondani

éjszakáim megáradt falai között vonulnak a rettegéstől

und so leicht rutschst du unter den bereitwillig

arctalan komor katonák mennek csak mennek az éjszakák

mennek a semmibe. közben zuhogó szavak közül

strömenden wörtern ins nichts. inzwischen gehen immerfort

készségesen csúszol ki: hát ilyen könnyen

a verset már ilyen könnyen írom – látod

die nächte sie gehen wie gesichtslose dumpfe soldaten

látod zuhogó köpenyek átvérzett sötétség mélyén és

a nap a vakító fekete hold és talán ezek igen

ziehn meine nächte zwischen wänden die vor angst angeschwollen sind dahin

a vadromantikus dolgok talán ezek

a végtelen havazás az éjszaka a szél

was man zeigen kann, kann man nicht sagen

zwischen den hochgestiegenen wänden meiner nächte ziehen die vor angst

gesichtslosen dumpfen soldaten dahin sie gehen immerfort die nächte

gehen ins nichts. inzwischen rutschst du bereitwillig unter strömenden

wörtern weg: nun so leicht

das gedicht so leicht schreibe ich es – siehst du

siehst die fallenden mäntel in der tiefe blutgetränkter finsternis und

die sonne der grelle schwarze mond und diese vielleicht ja

die wildromantischen dinge vielleicht diese

der endlose schneefall die nacht der wind