Nur dir zulieb

Szerelmedért

Heimsucht ich meinen Geist

Feldúlnám eszemet

Samt tausend flüchtigen Gedanken,

És annak minden gondolatját,

Den wilden Phantasien, den schwanken,

S képzelmim édes tartományát;

Dem, was das Herz zerreißt,

Eltépném lelkemet

Nur dir zulieb.

Szerelmedért.

Nur dir zulieb

Szerelmedért

Möchte ein Baum ich sein,

Fa lennék bérc fején,

Am Berg in grünes Laub mich kleiden,

Felölteném zöld lombozatját,

Gewitters Zorn und Blitz erleiden,

Eltűrném villám s vész haragját,

Kahl stehn im winterlichen Hain,

S meghalnék minden év telén

Nur dir zulieb.

Szerelmedért.

Nur dir zulieb

Szerelmedért

Wär ich im Berg ein Stein,

Lennék bérc-nyomta kő,

Der brennt in unterirdschen Feuern.

Ott égnék földalatti lánggal,

In Schmerzen, die sich stets erneuern,

Kihalhatatlan fájdalommal,

Erlitt ich alle Pein,

És némán szenvedő,

Nur dir zulieb.

Szerelmedért.

Nur dir zulieb

Szerelmedért

Würd ich die Seele mein

Eltépett lelkemet

Von Gott dereinst zurückverlangen.

Istentől újra visszakérném,

Sie sollt in neuer Tugend prangen

Dicsőbb erénnyel ékesítném

Und freudig dir zu eigen sein –

S örömmel nyújtanám neked

Nur dir zulieb.

Szerelmedért!

1843. március előtt