Sur le dos étendu dans la montagne herbeuse,

Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve,

Je vois pencher vers moi le genêt doux et fin.

S tömött arany diszét fejem fölé lehajtja

De sa parure d'or les corolles nombreuses

A csónakos virágú, karcsú, szelíd rekettye,

Sont autant de menus canots aériens;

Sok, sok ringó virág, száz apró légi sajka.

Je les regarde comme un géant débonnaire,

S én árva óriásként nézek rájuk, s nehéz

Mais si ma bouche exhale un soupir de mon cœur,

Szívemből míg felér bús ajkamra a sóhaj,

C'est pour eux l'ouragan, ses subites colères:

Vihar már nékik az, váratlan sodru vész,

Toute la flotte d'or en tremble de terreur…

S megreszket az egész szelíd arany hajóraj.

Vous qui voguez de par l'été, joyeux navires,

Boldog, boldog hajók, vidám lengők a gazdag

Dans l'air tranquille et bleu de cet après-midi,

Nyárvégi délután nyugalmas kék legén,

Si parfois vous effraie le géant qui soupire,

Tűrjétek kedvesen, ha sóhajjal riasztgat

Il est si sombre et malheureux, pardonnez-lui!

A lomha óriás, hisz oly borús szegény.

Pardonnez-lui, c'est le grisou de la souffrance

Tűrjétek kedvesen, ha lelkének komor

Qui des puits mornes de son âme monte ainsi.

Bányáiból a bú vihedere kereng fel,

Vous ne pouvez savoir quelles mines immenses

Ti nem tudjátok azt, mily mondhatlan nyomor

De misère et de nuit ce monstre cache en lui.

Aknáit rejti egy ily árva szörny, egy - ember!

L'air vous berce sans bruit; l'argent frais de l'averse,

Ti ringtok csendesen, s hűs, ezüst záporok

L'or bouillant du soleil coulent dans votre cœur

S a sűrű napsugár forró arany verése

Sans qu'il lui soit besoin de savoir qui lui verse

Gond nélkül gazdagúló mélyetekig csorog,

Ces douces cargaisons de nectar et d'odeurs.

Méz- s illatrakománnyal teljülvén gyenge rése;

La rosée vous fait don de ses coûteuses perles,

Ti súlyos, drága gyöngyként a hajnal harmatát

Nous n'errez pas, quêtant d'illusoires trésors.

Gyüjtitek, s nem bolyongtok testetlen kincs után,

Capitaine têtu, l'esprit ne vous harcèle

Sok lehetetlen vágynak keresni gyarmatát

Pour que des vains désirs découvriez le port.

Az öntudat nem űz, a konok kapitány.

Moi-même je ne suis qu'un vaisseau. ma membrure

Én is hajó vagyok, de melynek minden ízét

Ainsi que les martyrs est rivée de boulons;

A kínok vasszöge szorítja össze testté,

Le pilote me lance en folles aventures

S melyet a vad hajós őrült utakra visz szét,

Sans me laisser bercer mon mal aux golfes blonds,

Nem hagyva lágy öbölben ringatni búját restté,

Alors que l'aimant doux de la montagne astrale

Bár fájó szögeit már a létentúli lét

Vers l'au-delà tire mes clous très lentement,

Titkos mágneshegyének szelíd deleje vonzza:

Et qu'aux récifs, épave nue qui roule et râle,

A néma szirteken békén omolni szét

J'aspire à me pulvériser dans le néant.

S nem lenni zord utak hörgő és horzsolt roncsa.

Et les autres, les hommes frères? Pauvres barques

És hát a többiek?... a testvér-emberek,

Qui courent ballottés vers de viles conquêtes

E hányódó, törött vagy undok, kapzsi bárkák,

Emportés par leur voile inique ou par les vagues

Kiket komisz vitorlák vagy bús vértengerek

Tous orphelins plaintifs et pirates, qu'on jette

Rettentő sodra visz: kalózok s könnyes árvák, -

Dans le sang et les pleurs du moderne déluge.

Ó, a vér s könny modern özönvizébe vetve

Que notre sort est triste, hommes, pauvres vaisseaux!

Mily szörnyü sors a sok szegény emberhajóé:

Nul pur comme Noé ne trouvera refuge,

Tán mind elpusztulunk, s nincs, nincs közöttünk egy se,

S ur un autre Ararat. Périr est notre lot.

Kit boldog Ararát várhatna, tiszta Nóé.

Oui, nous périrons tous, peut-être, et sur la terre

Tán mind elpusztulunk, s az elcsitult világon

Ne surnageront que les doux esquifs des fleurs,

Csak miriád virág szelíd sajkája leng:

L'arc-en-ciel unira l'herbe à la nue altière,

Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon,

Une fête muette élira ce bonheur:

Egy néma ünnepély, ember-utáni csend,

L'homme n'est plus! Alors la matière ancestrale

Egy boldog remegés, és felpiheg sohajtva

Gémira épuisée – C'est la fin du tourment –

A fájó ősanyag: immár a kínnak vége!

Et d'un lotus, ouvrant la lèvre virginale,

S reszketve megnyilik egy lótusz szűzi ajka,

La paix au vol de neige essorera gaiement.

S kileng a boldog légbe a hószín szárnyu Béke.