Gib dem Volk der Ungarn, Gott,
A magyar nép zivataros századaiból.
Frohsinn, Glück und Segen,
Schütze es in Kriegsnot
Isten, áldd meg a magyart
Vor des Feindes Schlägen.
Jó kedvvel, bőséggel,
Ihm, das lange Schmach ertrug,
Nyújts feléje védő kart,
Schenke wieder Freuden,
Ha küzd ellenséggel;
Denn es büsste hart genug
Bal sors akit régen tép,
Schuld für alle Zeiten.
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
Führtest es an deiner Hand
A multat s jövendőt!
Einst auf die Karpaten,
Dass ein schönes Vaterland
Őseinket felhozád
Seine Enkel hatten.
Kárpát szent bércére,
Wo der Theiss, der Donau Lauf
Általad nyert szép hazát
Wälzet seine Wogen,
Bendegúznak vére.
Wuchsen Árpáds Schöne auf,
S merre zúgnak habjai
Ward ein Volk erzogen.
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Reife Ahren wogten stolz
Felvirágozának.
Auf des Tieflands Feldern,
Nektar, Tropfen reinen Golds
Értünk Kunság mezein
Floss aus Tokajs Keltern,
Ért kalászt lengettél,
Liessest unsre Fahnen glühn
Tokaj szőlővesszein
Auf der Türken Türmen
Nektárt csepegtettél.
Und die stolze Burg von Wien
Zászlónk gyakran plántálád
Mátyás' Heer erstürmen.
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Doch in Zorn entbranntest du
Bécsnek büszke vára.
Über unsre Sünden,
Und du schlugst mit Blitzen zu
Hajh, de bűneink miatt
Und Gewitterwinden.
Gyúlt harag kebledben,
Liessest die Mongolen noch
S elsújtád villámidat
Uns mit Pfeilen jagen,
Dörgő fellegedben,
Auch der Türken Sklavenjoch
Most rabló mongol nyilát
Mussten wir ertragen.
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Ach, wie oft Triumphgesang
Vállainkra vettünk.
Von den wilden Scharen
Der Osmanen zu uns drang,
Hányszor zengett ajkain
Die geschlagen waren.
Ozman vad népének
Land, wie oft hat selbst dein Sohn
Vert hadunk csonthalmain
Dich bekämpft nicht mider,
Győzedelmi ének!
Wurdst zum Grab der Kinder schon
Hányszor támadt tenfiad
Durch die eignen Kinder.
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Der Verfolgte aber fand
Magzatod hamvvedre!
Nicht Versteck noch Frieden,
Auch sein eignes Vaterland
Bújt az üldözött s felé
Hat ihn nur gemieden.
Kard nyúl barlangjában,
Berg und Tal durchwandert er,
Szerte nézett s nem lelé
Angst- und schmerzzerrissen,
Honját a hazában,
Über ihm ein Flammenmeer,
Bércre hág és völgybe száll,
Blutstrom ihm zu Füssen.
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
Manche Burg in Trümmer sank,
S lángtenger fölette.
Wo einst Glück geschienen,
Todesröcheln, Trauerklang
Vár állott, most kőhalom,
Füllt nun die Ruinen.
Kedv s öröm röpkedtek,
Ach, und keine Freiheit spriesst
Halálhörgés, siralom
Aus dem Blut der Toten,
Zajlik már helyettek.
Nur der Knechtschaft Träne fliesst
S ah, szabadság nem virúl
Trauerschwer zu Boden.
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Schick uns dein Erbarmen, Gott,
Árvánk hő szeméből!
Hilf den Ungarn allen,
Rette sie vor Sturmesnot
Szánd meg Isten a magyart
Auf dem Meer der Qualen.
Kit vészek hányának,
Uns, die lang das Unglück schlug,
Nyújts feléje védő kart
Schenke wieder Freuden,
Tengerén kínjának.
Denn wir büssten hart genug
Bal sors akit régen tép,
Schuld für alle Zeiten.
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
1823
A multat s jövendőt!