Das Leben fiebert hinter meiner Stirne,

Harminchat fokos lázban égek mindig

s te nem ápolsz, anyám.

du, Mutter, läßt mich ziehn.

Mint lenge, könnyű lány, ha odaintik,

kinyujtóztál a halál oldalán.

Wie eine leichte, liederliche Dirne

Lágy őszi tájból és sok kedves nőből

próbállak összeállítani téged;

dem Wink gehorcht, gabst du dem Tod dich hin.

de nem futja, már látom, az időből,

a tömény tűz eléget.

Aus weichem Herbsttag und aus lieben Frauen

Utoljára Szabadszállásra mentem,

versuch ich, daß dein Bild sich mir erneuer;

a hadak vége volt

s ez összekúszálódott Budapesten

doch bleibt mir keine Zeit mehr, dich zu schauen,

kenyér nélkül, üresen állt a bolt.

A vonattetőn hasaltam keresztben,

eh ich verbrenn im Feuer.

hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;

neked, én konok, csirkét is szereztem

Kriegsende war's, mit Sorg und bittern Nöten,

s te már seholse voltál.

ich fuhr hinaus aufs Land,

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad

édes emlőd s magad.

denn in der Hauptstadt standen leer die Läden,

Vigasztaltad fiad és pirongattad

s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.

mein Budapest war wüst, wie ausgebrannt.

Levesem hűtötted, fújtad, kavartad,

mondtad: Egyél, nekem nősz nagyra, szentem!

Auf dem Waggondach bäuchlings in der Mitten

Most zsíros nyirkot kóstol üres ajkad –

félrevezettél engem.

konnt ich mit Brot und Hirse heimgelangen,

Ettelek volna meg!… Te vacsorádat

für dich hatt ich sogar ein Huhn erstritten.

hoztad el - kértem én?

Mért görbítetted mosásnak a hátad?

Doch du warst schon gegangen.

Hogy egyengesd egy láda fenekén?

Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!

Den Würmern hin hast du dich mir genommen

Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:

haszontalan vagy! Nem-lenni igyekszel

- und deine süße Brust.

s mindent elrontsz, te árnyék!

War einst dein Trost, dein Schelten gar willkommen,

Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,

ki csal és hiteget!

ach, wie du logst, das ward mir nicht bewußt.

Suttyomban elhagytad szerelmeidből

jajongva szült, eleven hitedet.

Du rührtest meine Suppe, die mich nährte,

Cigány vagy! Amit adtái hízelegve,

mind visszaloptad az utolsó órán!

für dich, für dich hast du mich großgezogen.

A gyereknek kél káromkodni kedve –

nem hallod, mama? Szólj rám!

Jetzt schmecken deine Lippen feuchte Erde.

Világosodik lassacskán az elmém,

Wie hast du mich betrogen!

a legenda oda.

A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,

Wie du mich reust! Du brachtest mir dein Essen.

észreveszi, hogy milyen ostoba.

Kit anya szült, az mind csalódik végül,

Wann bat ich dich darum?

vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.

Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül,

Jetzt, da du grade liegst, hast du vergessen,

ebbe fog belehalni.

wie du einst warst: vom ewgen Waschen krumm?

Wie schön wär's, würdest du mich noch einmal schlagen,

daß ich dir zornig wär und deinem Sterben.

Du Schatten, Nichtsnutz, würd ich zu dir sagen,

kannst alles nur verderben!

Noch ärger als das Gaukelweib der Gassen

bist du jetzt verlorn,

denn deinen Glauben hast du schnöd verlassen,

den du aus Liebe jammernd einst geboren.

Was du mir gabst, muß ich vergeblich suchen,

in deiner letzten Stunde nahmst du's wieder.

Dein Kind, hörst du es nicht, hat Lust zu fluchen!

Du, Mutter, schrei mich nieder!

Doch mit der Zeit verschwindet die Legende

und mein Verstand wird klar.

Das Kind, von Lieb verwöhnt, es spürt am Ende,

wie dumm und sinnlos seine Liebe war.

Denn jeder muß der Liebe sich entwöhnen,

so oder so, er wird an ihr verderben.

Er wird im Kampf, und, will er sich versöhnen,

an der Versöhnung sterben.