Harminchat fokos lázban égek mindig

Das Leben fiebert hinter meiner Stirne,

s te nem ápolsz, anyám.

Mint lenge, könnyű lány, ha odaintik,

du, Mutter, läßt mich ziehn.

kinyujtóztál a halál oldalán.

Lágy őszi tájból és sok kedves nőből

Wie eine leichte, liederliche Dirne

próbállak összeállítani téged;

de nem futja, már látom, az időből,

dem Wink gehorcht, gabst du dem Tod dich hin.

a tömény tűz eléget.

Aus weichem Herbsttag und aus lieben Frauen

Utoljára Szabadszállásra mentem,

a hadak vége volt

versuch ich, daß dein Bild sich mir erneuer;

s ez összekúszálódott Budapesten

kenyér nélkül, üresen állt a bolt.

doch bleibt mir keine Zeit mehr, dich zu schauen,

A vonattetőn hasaltam keresztben,

hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;

eh ich verbrenn im Feuer.

neked, én konok, csirkét is szereztem

s te már seholse voltál.

Kriegsende war's, mit Sorg und bittern Nöten,

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad

ich fuhr hinaus aufs Land,

édes emlőd s magad.

Vigasztaltad fiad és pirongattad

denn in der Hauptstadt standen leer die Läden,

s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.

Levesem hűtötted, fújtad, kavartad,

mein Budapest war wüst, wie ausgebrannt.

mondtad: Egyél, nekem nősz nagyra, szentem!

Most zsíros nyirkot kóstol üres ajkad –

Auf dem Waggondach bäuchlings in der Mitten

félrevezettél engem.

konnt ich mit Brot und Hirse heimgelangen,

Ettelek volna meg!… Te vacsorádat

hoztad el - kértem én?

für dich hatt ich sogar ein Huhn erstritten.

Mért görbítetted mosásnak a hátad?

Hogy egyengesd egy láda fenekén?

Doch du warst schon gegangen.

Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!

Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:

Den Würmern hin hast du dich mir genommen

haszontalan vagy! Nem-lenni igyekszel

s mindent elrontsz, te árnyék!

- und deine süße Brust.

Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,

War einst dein Trost, dein Schelten gar willkommen,

ki csal és hiteget!

Suttyomban elhagytad szerelmeidből

ach, wie du logst, das ward mir nicht bewußt.

jajongva szült, eleven hitedet.

Cigány vagy! Amit adtái hízelegve,

Du rührtest meine Suppe, die mich nährte,

mind visszaloptad az utolsó órán!

A gyereknek kél káromkodni kedve –

für dich, für dich hast du mich großgezogen.

nem hallod, mama? Szólj rám!

Jetzt schmecken deine Lippen feuchte Erde.

Világosodik lassacskán az elmém,

a legenda oda.

Wie hast du mich betrogen!

A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,

észreveszi, hogy milyen ostoba.

Wie du mich reust! Du brachtest mir dein Essen.

Kit anya szült, az mind csalódik végül,

vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.

Wann bat ich dich darum?

Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül,

ebbe fog belehalni.

Jetzt, da du grade liegst, hast du vergessen,

wie du einst warst: vom ewgen Waschen krumm?

Wie schön wär's, würdest du mich noch einmal schlagen,

daß ich dir zornig wär und deinem Sterben.

Du Schatten, Nichtsnutz, würd ich zu dir sagen,

kannst alles nur verderben!

Noch ärger als das Gaukelweib der Gassen

bist du jetzt verlorn,

denn deinen Glauben hast du schnöd verlassen,

den du aus Liebe jammernd einst geboren.

Was du mir gabst, muß ich vergeblich suchen,

in deiner letzten Stunde nahmst du's wieder.

Dein Kind, hörst du es nicht, hat Lust zu fluchen!

Du, Mutter, schrei mich nieder!

Doch mit der Zeit verschwindet die Legende

und mein Verstand wird klar.

Das Kind, von Lieb verwöhnt, es spürt am Ende,

wie dumm und sinnlos seine Liebe war.

Denn jeder muß der Liebe sich entwöhnen,

so oder so, er wird an ihr verderben.

Er wird im Kampf, und, will er sich versöhnen,

an der Versöhnung sterben.