Meine Augen, ihr licht-melkenden Bauernweiber,

Szemeim, ti fényfejő parasztnők,

Fordítsátok ki a sajtárokat,

stosst euer Schaff um, stürzt es heraus,

Nyelvem, szép szál kurjantós legény,

Hadd abba hát a kubikolást,

meine Zunge, du stammiger johlender Bursche,

Állat, szaladj belőlem Ázsiába

Izzadó erdők gyökereihez,

hör endlich auf mit dem Buddeln,

Gerincem, szédülj az Eiffel-torony alá,

Szigonyod a szagot elkerülje,

du Tier, entfahr mir und renne nach Asien

Orrom, vitorlázó grőnlandi halász,

Kezeim, Rómába zarándokoljatok,

zu Wurzeln schwitzender Gewalten,

Lábaim, árokba rugdossátok egymást,

Szolgáltassátok be a cíntányérokat,

mein Rücken, taumle unter den Eiffel-Turm,

Füleim, a cíntányérokat!

Combom, ugorj Ausztráliába,

dein Hakenspiess meide den Geruch,

Te harmatos-rózsaszínű fiahordó,

Gyomrom, te könnyű léggömb,

meine Nase, du segelnder Grönland-Fischer,

Repülj a Szaturnuszig, a Szaturnuszra!

Mert úgyis kilépek számszélire

meine Hände, pilgert nach Rom,

S íves kiáltással füleikbe ugrom,

Mert fölhúzták már a megállt órákat,

meine Beine, tretet einander in den Graben

Mert ívlámpákként ragyognak majd a falvak,

Mert fehérre meszelik a városokat

hinab und liefert die Zimbeln ab,

És csigolyáim szétgurulhatnak a világba,

Én már akkor is egyenesen állok

meine Ohren, die Zimbeln!

A görbén heverő halottak között.

Mein Schenkel, spring bis nach Australien,

du tauig-rosenfarbner Springbeutler,

mein Magen, du leichter Luftballon,

flieg bis nach dem Saturn, auf den Saturn!

Weil ich sowieso hinaustrete auf meinen Mundrand

und springe mit bogigem Schrei denen in die Ohren,

weil die stillstehenden Uhren schon aufgezogen sind,

weil die Dörfer erglänzen dann wie Bogenlampen,

weil die Städte weissgetüncht werden

und mögen zwar meine Wirbel in die Welt zerkugeln,

ich steh auch dann bereits gerade

unter den gekrümmt liegenden Toten.