Szemeim, ti fényfejő parasztnők,

Meine Augen, ihr licht-melkenden Bauernweiber,

Fordítsátok ki a sajtárokat,

Nyelvem, szép szál kurjantós legény,

stosst euer Schaff um, stürzt es heraus,

Hadd abba hát a kubikolást,

Állat, szaladj belőlem Ázsiába

meine Zunge, du stammiger johlender Bursche,

Izzadó erdők gyökereihez,

Gerincem, szédülj az Eiffel-torony alá,

hör endlich auf mit dem Buddeln,

Szigonyod a szagot elkerülje,

Orrom, vitorlázó grőnlandi halász,

du Tier, entfahr mir und renne nach Asien

Kezeim, Rómába zarándokoljatok,

Lábaim, árokba rugdossátok egymást,

zu Wurzeln schwitzender Gewalten,

Szolgáltassátok be a cíntányérokat,

Füleim, a cíntányérokat!

mein Rücken, taumle unter den Eiffel-Turm,

Combom, ugorj Ausztráliába,

Te harmatos-rózsaszínű fiahordó,

dein Hakenspiess meide den Geruch,

Gyomrom, te könnyű léggömb,

Repülj a Szaturnuszig, a Szaturnuszra!

meine Nase, du segelnder Grönland-Fischer,

Mert úgyis kilépek számszélire

S íves kiáltással füleikbe ugrom,

meine Hände, pilgert nach Rom,

Mert fölhúzták már a megállt órákat,

Mert ívlámpákként ragyognak majd a falvak,

meine Beine, tretet einander in den Graben

Mert fehérre meszelik a városokat

És csigolyáim szétgurulhatnak a világba,

hinab und liefert die Zimbeln ab,

Én már akkor is egyenesen állok

A görbén heverő halottak között.

meine Ohren, die Zimbeln!

Mein Schenkel, spring bis nach Australien,

du tauig-rosenfarbner Springbeutler,

mein Magen, du leichter Luftballon,

flieg bis nach dem Saturn, auf den Saturn!

Weil ich sowieso hinaustrete auf meinen Mundrand

und springe mit bogigem Schrei denen in die Ohren,

weil die stillstehenden Uhren schon aufgezogen sind,

weil die Dörfer erglänzen dann wie Bogenlampen,

weil die Städte weissgetüncht werden

und mögen zwar meine Wirbel in die Welt zerkugeln,

ich steh auch dann bereits gerade

unter den gekrümmt liegenden Toten.