Itten, északon – hol a nap hamar le-
Im Norden hier, wo die Sonne schnell sinkt und
nyugszik és szemel, kiszemel a ritka
der schütter gebrochene Regen nieselt
tört eső – csak szél kotorász hajamban,
und rieselt, fährt mir nur Wind in die Haare,
az egyedüllét,
Alleinsein begräbt
mint a roncs levél, betemet. Bedől a
mich wie faulendes Laub. Gras überwuchert
fű az ajtómig, ki ne nyisd! Ki nyitna
die Tür, gib acht! Wer sollte schon öffnen?
be? Lerogy, benő a magány, amelyet
Die Einsamkeit, einst heiß ersehnt, überwächst
annyira vágytam.
nun alles um mich.
Tőle mit remélsz? Hogy életem a
Was soll sie bringen? Das Leben über
méz, a só fölé magasodjon. Ő a
das Salz, den Honig zu heben. Sie ist
hegy, amelynek tág tetején belátom
der Berg, dessen Spitze mir Weitblick gewährt
messze a múltat.
auf frühere Zeit.
Elmarad a mély csevegés, leválik
Tiefe Gespräche vergehen, abgefallen
súly s világ, lehull alakoskodásom
die Welt, das Gewicht, mein Verstellen
mind, leszárad, - haladunk a létem
vertrocknet, - wir nähern uns meines Daseins
tőanyagáig,
wurzelndem Wesen,
pontba roskadt test-gravitációig.
der Schwerkraft des punktverdichteten Körpers.
Robban, és a lávaszavak kiválnak.
Worte aus Lava bersten, das Leben
Holt szülőim élete újra, végleg
der toten Eltern nimmt mich erneut,
rámszegeződik.
endgültig aufs Korn.
Árvaság a vers. Kikaparja őrzött
Verwaist im Gedicht. Was geheim war, bringt es
titkaid, meglop, kifüröszt a kincsből.
ans Licht, es bestiehlt dich, raubt deine Schätze.
Nem segít se könyv, se a film lehűtni-
Kein Buch, kein Film kann die Nächte dir
fűteni éjem.
kühlen, erwärmen.
Félek is, hogy elvadulok, ezért az
Ich fürchte, ich bin am Verwildern, darum
udvaron, kertben, a mezőkön nézek
such ich Heil auf der Wiese, im Garten,
szét: karóláb nyakmadarak struccolnak
am Hof: da zerpflücken langbeinige Vögel
ritmusaimmal.
mir meine Rhythmen.
Mi a magányosság? Kihülő vasérc, mely
Was ist Alleinsein? Erkaltende Brammen,
pattog, vaktában feketül. Sötétlő
Schwärze, blindes Geknister. Birken leuchten
fák között világit a meztelen nyír.
nackt aus finsterem Forst, es riecht nach
Friss vereségszag.
frischem Fiasko.