Menus souvenirs, vous ai-je perdus?

Könnyű emlékek, hova tüntetek?

Mon cœur est si lourd… O pleurs en chemin:

Sans vous aujourd’hui je ne vivrais plus,

Nehéz a szívem, majdnem zokogok.

Ce que je saisis dit “non” à ma main.

Mais je veux encor mon poupon futile:

Már nem élhetek meg nélkületek,

Venez en dansant, papillons fragiles.

már nem fog kézen, amit megfogok.

Menus souvenirs, ô soldats de plomb,

Vous qu’alors en vain j’ai tant désirés,

Egy kis játékot én is érdemelnék-

Sabres sur un rang ou shakos en rond,

Turcs, Boers, Nippons, Hongrois, accourez!

libbenjetek elő, ti gyönge pillék!

Et vous, ô canons aux couleurs de cendre,

Emlékek, kicsi ólomkatonák,

Mon cœur est si lourd: venez me défendre!

kikért annyira sóvárogtam én

s akiknek egyengetem szuronyát-

törökök, búrok, gyüljetek körém!

Kis ágyuk, ti is álljatok föl rendben!

Nehéz a szívem. Védjetek meg engem!

1937 [?]