Gyékényes, abroncsos alföldi szekér,

Ländliches Fuhrwerk, mit Schilf überdacht,

Honnan cipel a sors - s e három egér?

drei kleine Klepper - was habt ihr gebracht?

Hoztál-e pirosló új búza-magot?

Habt ihr vom rötlichen Weizen geladen?

Mezők üde lelkét: friss széna-szagot?

Bringt ihr vom Heu, von der Wiese den Atem?

Odakünn már, úgy-e, megért a kalász?

Sagt mir, daheim ist gereift schon die Saat?

Rét gyapja lenyirva; foly a takarás;

Kahl sind die Wiesen, vorbei ist die Mahd...

Boglyák tetejéről egy-egy suta gém

Putzige Reiher vom Schober hochoben

Néz szét aratóknak vidám seregén?

sehen des Schnittervolks fröhliches Toben.

Rég nem látta bizony vidámnak e nyájt,

Lange schon sahn sie so froh nicht die Schar,

Minden nyara - új seb - a régire fájt:

da jeder Sommer nur Kummer gebar.

De talán most e nagy mezei jószág

Kündet nun endlich dies reiche Gelände

Áldást hoz az egyszer: szép Magyarország.

unserem Ungarland glückliche Wende?

Legyen is, legyen is megáldva e föld

Daß es gesegnet sei, froh immerdar,

- Isten maga telke - mint rég ezelőtt,

Gottes erwählte Flur, die es einst war,

Mikor én is "markot hajtani" kezdtem,

als ich noch Garben beim Schnitt binden sollte,

S nem sikerűlt, bárhogy s mint igyekeztem.

und es nicht schaffte, sosehr ich auch wollte.

Így - vézna, ügyetlen testi dologra -

Weil zu der Arbeit ein Schwächling, ein Tropf,

Adtam fejem a bölcs tudományokra,

lud ich mit Wissenschaft voll mir den Kopf,

Barázda helyébe' szántván sorokat,

zieh mit der Feder nun Furchen aus Worten -

Nem kérkedem ezzel, mert azt se sokat.

stolz macht's mich nicht grad, was daraus geworden.

De, hogy a mezőt, az anyatermészet

Aber seitdem ich vom Dorf weggemußt,

Kebelét elhagytam, sajog egy érzet,

blieb mir für ewig ein Dorn in der Brust.

Holtig sajog itt benn, - s tüzesebben vér

Heftiger fängt an das Herz mir zu schlagen,

Láttodra, te búzás alföldi szekér.

seh ich dich, weizenbeladener Wagen.

1877. júl. 9.