Der Puls der Uhr tickt träge an der Wand,

Az óra lüktet lassu percegéssel,

unmeßbar dehnt die Zeit sich immer länger.

Kimérve a megmérhetlen időt;

Es wacht die Sorge um das Vaterland

Ébren a honfigond virasztva mécsel,

und zieht die Furchen auf den Stirnen enger.

Homlokra összébb gyűjti a redőt.

Wie lange noch muß diese Welt gebären?

Vajúdni meddig tart még e világnak?

Wie grausam, Schicksal, kann dein Uhrwerk sein.

Sors! óraműved oly irtóztató:

Ich kann den Zahnradgang der Räder hören,

Hallom kerekid, amint egybevágnak:

doch sind nicht Zifferblatt noch Zeiger dein.

De nincs azokhoz számlap, mutató.

Sie kommt, sie kommt, auch Gott kann sie nicht halten,

Jön, jön... egy istenkéz sem tartja vissza...

wie Felsgeröll, das in den Abgrund fällt:

Mint mélybe indult sziklagörgeteg:

Ob Leben, Tod, Fluch oder Segen walten,

Élet? halál? átok, vagy áldás lesz? - Ah,

wer kann es sagen, wer auf dieser Welt?

Ki mondja meg! ki élő mondja meg!

Unschlüssig ist das Volk, die Denker mürbe,

Vár tétován a nép, remegve bölcse,

der Zweifel drückt sie wie ein finstrer Bann.

Vakon előtte kétség és homály.

Wenn doch die Frucht in deinem Schoße stürbe...

Idő! szakadna bár méhed gyümölcse...

O Zeit, verweil, erbarm dich, halte an!

Ne még, ne még - az istenért! - megállj.

Oh unerträglich dieses Zweifels Qualen!

Oh mert tovább e kétség tűrhetetlen,

Man spürt des Würfelns fürchterliche Pein,

A kockarázás kínját érzenünk;

gern dehnten wir die Zeit, bevor sie fallen,

De nyújtanók a percet, míg vetetlen

die Würfel, - sie entscheiden unser Sein.

A szörnyü csont, ha rajta mindenünk.

Ein Schritt in qualmende Unendlichkeiten,

Egy lépés a gomolygó végtelenbe,

wo ineinanderwirbeln Sein und Tod.

Holott örvényzik a lét, a halál:

Wir klammern uns an unsre Elendszeiten,

És mi fogódzunk a hitvány jelenbe:

halt noch ein wenig, Strohhalm in der Not!

Tarts még egy kissé, gyönge szalmaszál!

Wart noch - doch welches Zagen, welche Reue!

Még egy kevéssé... De mely kishitűség!

Fort, Angstgesichter, euch will ich nicht sehn!

El, el! ne lássam e dúlt arcokat!

Vemunft und wahre Patriotentreue,

Ész, egybeforrt vágy, tiszta honfihűség,

macht das nicht Mut uns, alles zu bestehn?

Bátorságot nekünk mindez nem ad?

Und kämpfen ohne Hoffnung, ohne Glauben

Megvert reménnyel induljunk csatába?

an einen Sieg, den keiner vor sich sieht?

Hitben feladjuk már a diadalt?...

Nein - betet, laßt die Kräfte euch nicht rauben

Nem, nem! Szivünk egy vértanú imába'

und stimmet an gestählt das Siegeslied.

Megedzve, kezdjük a győzelmi dalt!

Laß, Himmel, nicht Millionen von Gebeten

Az nem lehet, hogy milliók fohásza

so ungehört zergehn in deinem Schoß!

Örökké visszamálljon rólad, ég!

Ist so viel Blut der Opfer denn vonnöten,

És annyi vér - a szabadság kovásza -

sinnlos versickernd, wo man es vergoß?

Posvány maradjon, hol elönteték.

Wo tote Märtyrer dort in der stillen

Támadni kell, mindig nagyobb körökben,

Scholle verfaulen, muß das Leben neu

Életnek ott, hol a mártir-tetem

entstehn und immer weitre Kreise füllen!

Magát kiforrja csendes földi rögben:

Mein Land, vertrau der Zukunft und sei treu.

Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem.

Nicht immer ist der Mensch des Schicksals Meister,

Nem mindig ember, aki sorsot intéz;

oft ist's ein Weiser, manchmal auch ein Narr,

Gyakran a bölcs is eszköz, puszta báb;

und ist die Hand ermattet, sind die Geister

S midőn lefáradt az erőtelen kéz,

der unheilvollen Nacht des Mitleids bar.

A végzet tengelye harsog tovább;

So läßt der Mensch sich wie eine Maschine

Csüggedve olykor hagyja lomha gépűl

oft träge weitertreiben. Doch so wie

Magát sodorni az ember fia:

er zu sich kommt in seinem besten Sinne,

De majd, ha eszmél s öntudatra épűl,

erwacht auch neue, höhre Harmonie.

Feltűnik egy magasb hármónia.

Der Zeiten Flut läßt sich zurück nicht drängen,

És vissza nem foly az időnek árja,

sie zwingt und stößt uns vorwärts ohne Halt.

Előre duzzad, feltarthatlanúl;

Nur an den Rändern bleiben Algen hängen,

Csak szélein marad veszteg hinárja,

und wendet rückwärts sich des Stroms Gewalt.

S partján a holt-viz hátra kanyarúl.

Getrost, uns trägt der Hauptstrom in die Weite,

Bízvást!... mi benn vagyunk a fősodorban:

und scheitert mancher auch an hartem Riff,

Veszhet közőlünk még talán nem egy:

doch fliegend, mit den Ersten Seit an Seite

De szállva, ím, elsők között a sorban,

gebläht die Segel, vorwärts jagt das Schiff.

Vásznunk dagad, hajónk előre megy!

1861 ápr.