Az óra lüktet lassu percegéssel,

Der Puls der Uhr tickt träge an der Wand,

Kimérve a megmérhetlen időt;

unmeßbar dehnt die Zeit sich immer länger.

Ébren a honfigond virasztva mécsel,

Es wacht die Sorge um das Vaterland

Homlokra összébb gyűjti a redőt.

und zieht die Furchen auf den Stirnen enger.

Vajúdni meddig tart még e világnak?

Wie lange noch muß diese Welt gebären?

Sors! óraműved oly irtóztató:

Wie grausam, Schicksal, kann dein Uhrwerk sein.

Hallom kerekid, amint egybevágnak:

Ich kann den Zahnradgang der Räder hören,

De nincs azokhoz számlap, mutató.

doch sind nicht Zifferblatt noch Zeiger dein.

Jön, jön... egy istenkéz sem tartja vissza...

Sie kommt, sie kommt, auch Gott kann sie nicht halten,

Mint mélybe indult sziklagörgeteg:

wie Felsgeröll, das in den Abgrund fällt:

Élet? halál? átok, vagy áldás lesz? - Ah,

Ob Leben, Tod, Fluch oder Segen walten,

Ki mondja meg! ki élő mondja meg!

wer kann es sagen, wer auf dieser Welt?

Vár tétován a nép, remegve bölcse,

Unschlüssig ist das Volk, die Denker mürbe,

Vakon előtte kétség és homály.

der Zweifel drückt sie wie ein finstrer Bann.

Idő! szakadna bár méhed gyümölcse...

Wenn doch die Frucht in deinem Schoße stürbe...

Ne még, ne még - az istenért! - megállj.

O Zeit, verweil, erbarm dich, halte an!

Oh mert tovább e kétség tűrhetetlen,

Oh unerträglich dieses Zweifels Qualen!

A kockarázás kínját érzenünk;

Man spürt des Würfelns fürchterliche Pein,

De nyújtanók a percet, míg vetetlen

gern dehnten wir die Zeit, bevor sie fallen,

A szörnyü csont, ha rajta mindenünk.

die Würfel, - sie entscheiden unser Sein.

Egy lépés a gomolygó végtelenbe,

Ein Schritt in qualmende Unendlichkeiten,

Holott örvényzik a lét, a halál:

wo ineinanderwirbeln Sein und Tod.

És mi fogódzunk a hitvány jelenbe:

Wir klammern uns an unsre Elendszeiten,

Tarts még egy kissé, gyönge szalmaszál!

halt noch ein wenig, Strohhalm in der Not!

Még egy kevéssé... De mely kishitűség!

Wart noch - doch welches Zagen, welche Reue!

El, el! ne lássam e dúlt arcokat!

Fort, Angstgesichter, euch will ich nicht sehn!

Ész, egybeforrt vágy, tiszta honfihűség,

Vemunft und wahre Patriotentreue,

Bátorságot nekünk mindez nem ad?

macht das nicht Mut uns, alles zu bestehn?

Megvert reménnyel induljunk csatába?

Und kämpfen ohne Hoffnung, ohne Glauben

Hitben feladjuk már a diadalt?...

an einen Sieg, den keiner vor sich sieht?

Nem, nem! Szivünk egy vértanú imába'

Nein - betet, laßt die Kräfte euch nicht rauben

Megedzve, kezdjük a győzelmi dalt!

und stimmet an gestählt das Siegeslied.

Az nem lehet, hogy milliók fohásza

Laß, Himmel, nicht Millionen von Gebeten

Örökké visszamálljon rólad, ég!

so ungehört zergehn in deinem Schoß!

És annyi vér - a szabadság kovásza -

Ist so viel Blut der Opfer denn vonnöten,

Posvány maradjon, hol elönteték.

sinnlos versickernd, wo man es vergoß?

Támadni kell, mindig nagyobb körökben,

Wo tote Märtyrer dort in der stillen

Életnek ott, hol a mártir-tetem

Scholle verfaulen, muß das Leben neu

Magát kiforrja csendes földi rögben:

entstehn und immer weitre Kreise füllen!

Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem.

Mein Land, vertrau der Zukunft und sei treu.

Nem mindig ember, aki sorsot intéz;

Nicht immer ist der Mensch des Schicksals Meister,

Gyakran a bölcs is eszköz, puszta báb;

oft ist's ein Weiser, manchmal auch ein Narr,

S midőn lefáradt az erőtelen kéz,

und ist die Hand ermattet, sind die Geister

A végzet tengelye harsog tovább;

der unheilvollen Nacht des Mitleids bar.

Csüggedve olykor hagyja lomha gépűl

So läßt der Mensch sich wie eine Maschine

Magát sodorni az ember fia:

oft träge weitertreiben. Doch so wie

De majd, ha eszmél s öntudatra épűl,

er zu sich kommt in seinem besten Sinne,

Feltűnik egy magasb hármónia.

erwacht auch neue, höhre Harmonie.

És vissza nem foly az időnek árja,

Der Zeiten Flut läßt sich zurück nicht drängen,

Előre duzzad, feltarthatlanúl;

sie zwingt und stößt uns vorwärts ohne Halt.

Csak szélein marad veszteg hinárja,

Nur an den Rändern bleiben Algen hängen,

S partján a holt-viz hátra kanyarúl.

und wendet rückwärts sich des Stroms Gewalt.

Bízvást!... mi benn vagyunk a fősodorban:

Getrost, uns trägt der Hauptstrom in die Weite,

Veszhet közőlünk még talán nem egy:

und scheitert mancher auch an hartem Riff,

De szállva, ím, elsők között a sorban,

doch fliegend, mit den Ersten Seit an Seite

Vásznunk dagad, hajónk előre megy!

gebläht die Segel, vorwärts jagt das Schiff.

1861 ápr.