Je me réveillai dans la main de Dieu et vis

Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,

En bas pics blancs, pâturages taris.

Dans les méandres de fleuves je vis le Soleil se lever,

Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.

Dans ses rayons se baigner le matin mal éveillé.

Je vis l’océan éclatant tel un frêle enfant,

Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,

Des mouettes au-dessus avec les nues dansant;

Je vis dans des cœurs humains la paix,

Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.

Je vis baignées dans la lumière les forêts,

Je vis maint sourire et je vis l’espoir,

Láttam az óceánt gyermekként ragyogni

Je vis l’homme et la musique s’émouvoir,

Je vis la terre dans l’amour vivant,

Sirályokat felette felhőkkel táncolni,

Je vis le silence chantant dans le vent,

Je vis Dieu où que j’aie porté mes regards sereins

Láttam a békét az emberek szívében,

Bien qu’assis dans Sa propre main,

Le vent me parla avec Sa voix affable

Láttam az erdőket fürödni a fényben.

Telle une mère qui à son petit raconte une fable.

Tu vois dans de petits miroirs toi-même, toi,

Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,

Car comme toi-même le monde tu vois !

Láttam az embert, és láttam a zenét,

Láttam a földet szeretetben élni,

Láttam a csöndet a széllel zenélni.

Láttam Istent amerre csak néztem,

Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,

S az Ő hangján szólt hozzám a szél,

Mint anya, ki gyermekének mesél,

Millió apró tükörben láthatod magadat,

Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!