O morne saison des veillées!

Ó, virrasztások évszaka!

La nuit d'encre aux feuilles rouillées

Vastagon fog a tinta, zordul.

Dès six heures, sur les jardins,

A rozsdalevü éjszaka

Goutte a goutte répand son tain;

már hatkor a kertekre csordul:

L'arbre mort déjà se délite,

Reves fák nyirka folydogál

Et toi, de ta vie qui s'effrite,

s te arra gondolsz: mennyi éved

Perçois-tu le long chant d'exil,

van hátra még? Jaj meg-megáll

Comme si s'en rompait le fil?

a láb, mert fél, hogy sírba téved.

Oh! Dis-moi, lorsque ta main porte

...Mondd, kissé mártottál-e már

Dans le café qui réconforte

hófehér cukrot barna lébe,

Le sucre blanc, ne crois-tu voir

egy feketekávés pohár

L'ombre tisser son voile noir?

keserű, nyirkos éjjelébe?

Et regarde: l'épais liquide

S figyelted-e: a sűrü lé

Sournoisement, comme l'acide

mily biztosan, mily sunyi-resten

S'infiltre en chaque bloc épars

szivárog, kúszik fölfelé

Et le ronge, de part en part.

a kristálytiszta kockatestben?

C'est ainsi que la nuit sinue

Így szivódik az éjszaka

En toi, franchissant les issues,

beléd is, fölfelé eredve,

Et portant son remugle amer

az éjszaka, a sír szaga

En chaque fibre de ta chair;

minden rostodba és eredbe,

Jusqu'á l'instant où, de ta face,

mígnem egy lucskos, barna esten

Ne restera qu'un bloc de glace

az olvadásig itat át,

Qui fond, dans le breuvage amer

hogy édesítsd valamely isten

D'un dieu, maître de l'univers.

sötét keserű italát