"Ach, was kümmert dich die Zukunft,

"Eh! mi gondod a jövőre?

grämt dich die Vergangenheit!

Eh! a múlttal mi közöd?

Tränen sind genug geflossen,

Könnyel a múlt sirja dombját

nur auf welkem Laub vergossen,

S a reménynek száraz lombját

wo kein Hoffen mehr gedeiht.

Hasztalan mit öntözöd?

Schuld und Fluch grausamer Zeiten,

Századoknak bűne, átka

lasten sie auf dir allein?

Mind csak téged terhel-e?

Leiden andre nicht im Lande

Nem talán még sokkal érzőbb,

grad wie du an all der Schande

Nem talán még sokkal vérzőbb

seufzend in Gewissenspein?...“

Honfitársid kebele?..."

Hast du solche Leidgenossen,

Oh, tudom; de bánatomban

wird dadurch dein Herz geheilt?

Meg nem enyhít társaság;

Kann Gemeinsamkeit vermindern

Mint szülétlen több gyerekre

den Verwaisungschmerz von Kindern?

Osztatlan száll s mindegyikre

Jedes fühlt ihn ungeteilt!

Az egész nagy árvaság.

Schwerer wird dein eigner Kummer,

Sőt azáltal súlyosb részem,

doppelt Leid wird dir zum Lohn.

Hogy míg a tett melege

Willst du andrer Wunden heilen,

Más sebét enyhőbbé tészi:

mußt du ihre Schmerzen teilen,

Ő, szegény, csak kínját érzi -

traumbefangner Musensohn!

A lant méla gyermeke.

Wie wir hofften und uns täuschten!

Hogy reméltünk! s mint csalódánk!

Wollten in uns gehend dann

És magunkban mekkorát!...

einen Aussichtspunkt erkunden,

Hisz csak egy pontot kerestünk:

stürzten ab, als er gefunden,

Megtalálva, onnan estünk;

klagen nun uns selber an.

Így bukásunk lelki vád.

Wieviel Hefe kam nach oben

Mennyi seprő a pezsgésben,

im Geschäum, wie wenig Wein!

S mily kevés bor!... Volt elég,

Allzu viele ohn Gewissen

Kit nagy honszerelme vonzott

schnappten nach den besten Bissen.

Megragadni minden koncot,

Patrioten?... Nur zum Schein!

Nehogy más elkapja még.

Wieviel Maulhelden auch barmten

Mennyi szájhős! mennyi lárma!

um des Vaterlandes Not!

S egyre sűlyedt a naszád;

Führten nur das Wort im Munde,

Nem elég csak emlegetni:

schwätzten nur, da schon zugrunde

Tudni is kell jól szeretni,

ging der teuren Heimat Boot.

Tudni bölcsen, a hazát.

Ist fürwahr so unabwendlich

Vagy nekünk már így is, úgy is

unsres Volkes Untergang,

Minden módon veszni kell?

daß wir, fremder Macht ergeben

Egy világ hogy ránk omoljon?

hilflos uns nicht mehr erheben?

Kül-erőszak elsodorjon?...

Sind wir so unheilbar krank?...

Vagy itt-benn rohadni el?

1877 júl. 26