"Eh! mi gondod a jövőre?
"Ach, was kümmert dich die Zukunft,
Eh! a múlttal mi közöd?
grämt dich die Vergangenheit!
Könnyel a múlt sirja dombját
Tränen sind genug geflossen,
S a reménynek száraz lombját
nur auf welkem Laub vergossen,
Hasztalan mit öntözöd?
wo kein Hoffen mehr gedeiht.
Századoknak bűne, átka
Schuld und Fluch grausamer Zeiten,
Mind csak téged terhel-e?
lasten sie auf dir allein?
Nem talán még sokkal érzőbb,
Leiden andre nicht im Lande
Nem talán még sokkal vérzőbb
grad wie du an all der Schande
Honfitársid kebele?..."
seufzend in Gewissenspein?...
Oh, tudom; de bánatomban
Hast du solche Leidgenossen,
Meg nem enyhít társaság;
wird dadurch dein Herz geheilt?
Mint szülétlen több gyerekre
Kann Gemeinsamkeit vermindern
Osztatlan száll s mindegyikre
den Verwaisungschmerz von Kindern?
Az egész nagy árvaság.
Jedes fühlt ihn ungeteilt!
Sőt azáltal súlyosb részem,
Schwerer wird dein eigner Kummer,
Hogy míg a tett melege
doppelt Leid wird dir zum Lohn.
Más sebét enyhőbbé tészi:
Willst du andrer Wunden heilen,
Ő, szegény, csak kínját érzi -
mußt du ihre Schmerzen teilen,
A lant méla gyermeke.
traumbefangner Musensohn!
Hogy reméltünk! s mint csalódánk!
Wie wir hofften und uns täuschten!
És magunkban mekkorát!...
Wollten in uns gehend dann
Hisz csak egy pontot kerestünk:
einen Aussichtspunkt erkunden,
Megtalálva, onnan estünk;
stürzten ab, als er gefunden,
Így bukásunk lelki vád.
klagen nun uns selber an.
Mennyi seprő a pezsgésben,
Wieviel Hefe kam nach oben
S mily kevés bor!... Volt elég,
im Geschäum, wie wenig Wein!
Kit nagy honszerelme vonzott
Allzu viele ohn Gewissen
Megragadni minden koncot,
schnappten nach den besten Bissen.
Nehogy más elkapja még.
Patrioten?... Nur zum Schein!
Mennyi szájhős! mennyi lárma!
Wieviel Maulhelden auch barmten
S egyre sűlyedt a naszád;
um des Vaterlandes Not!
Nem elég csak emlegetni:
Führten nur das Wort im Munde,
Tudni is kell jól szeretni,
schwätzten nur, da schon zugrunde
Tudni bölcsen, a hazát.
ging der teuren Heimat Boot.
Vagy nekünk már így is, úgy is
Ist fürwahr so unabwendlich
Minden módon veszni kell?
unsres Volkes Untergang,
Egy világ hogy ránk omoljon?
daß wir, fremder Macht ergeben
Kül-erőszak elsodorjon?...
hilflos uns nicht mehr erheben?
Vagy itt-benn rohadni el?
Sind wir so unheilbar krank?...
1877 júl. 26