Ô Dieu très humain,
1
Puisqu’entre tes mains
Óh, én édes hazám, te jó Magyarország,
J’ai déposé ma vie,
Ki keresztyénségnek viseled paizsát,
Ne me laisse pas,
Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,
Dirige mes pas,
Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!
À toi seul, je me fie.
2
Egriek, vitézek, végeknek tüköri,
Depuis mon enfance
Kiknek vitézségét minden föld beszéli,
Tu as ma confiance,
Régi vitézséghez dolgotokot veti,
L’espoir qui ne se lasse,
Istennek ajánlva légyetek immár ti!
Telle fils sur terre,
3
Implore son père,
Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak,
J’ai demandé ta grâce.
Azkiknek hátokon az jó vitéz ifjak
Gyakorta kergetnek, s hol penig szaladnak,
Et même à cette heure,
Adassék egészség már mindnyájatoknak!
Je ne puis, Seigneur,
4
Qu’avoir espoir en Toi.
Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség,
À Toi confié,
Katonatalálmány, újforma ékesség,
Sur Toi reposé,
Seregben tündöklő és fénlő frissesség,
Et soumis à ta Loi.
Éntűlem s Istentűl légyen már békesség!
5
Te servirait-il
Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem,
Si, dans les périls,
S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem,
Je succombe au danger ?
Maradjon nálatok jó emlékezetem,
Moi que, par ton Fils,
Jusson eszetekbe jótétemről nevem!
Tu avais admis
6
Comme enfant adopté.
Vitéz próba helye, kiterjedt sík mező,
S fákkal, kősziklákkal bővös hegy, völgy, erdő,
Or, écoute donc,
Kit az sok csata jár, s jószerencse leső,
Pour ton grand renom,
Légyen Isten hozzád, sok vitézt legelő!
Au sein de mes prières,
7
Montre ta bonté,
Igaz atyámfia s meghitt jóbarátim,
Répands tes bienfaits
Kiknél nyilván vadnak keserves bánatim,
Sur mon sort exemplaire.
Ti jutván eszembe hullnak sok könyveim,
Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim!
Accorde tes dons,
8
Ta bonté, selon
Ti is, angyalképet mutató szép szüzek
Tout l’espoir mis en Toi ;
És szemmel öldöklő örvendetes menyek,
Bénis le destin
Kik hol vesztettetek, s hol élesztettetek,
De qui craint ta main !
Isten s jó szerelem maradjon véletek!
Prends ici soin de moi.
9
Sőt te is, óh, én szerelmes ellenségem,
Comme tu projettes
Hozzám háládatlan, kegyetlen szerelmem,
Au printemps en fête
Ki érdemem - - - - - - - - - - - - - - -
Ta rosée sur les fleurs,
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Toutes tes bontés,
10
Laisse-les tomber
Ti penig, szerzettem átkozott sok versek,
Sur ton vieux serviteur !
Búnál kik egyebet nékem nem nyertetek,
Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek,
Que, jusqu’à la fin,
Mert haszontalanok, jót nem érdemletek.
Son cœur reste plein
De joie, te magnifiant ;
Bénissant ton nom,
À tout horizon,
Très haut le proclamant.
J’écrivis ces vers
Face aux flots amers
De l’immense Océan,
En date du mil-cinq-
Cent et quatre-vingt-
Onzième jour de l’an.